Fringe - A Rejtély (2008-2013)

A hazájában 2008 szeptemberétől futó, a Lost-ot megalkotó és azzal a köztudatba robbanó J. J. Abrams nevével fémjelzett sorozat, a tudományos fantasztikum és a bűnügyi sorozatok határmezsgyéjén mozog (nem véletlen a párhuzam Mulder és Sully aktáival); a történet szerint, a hidegháború idején néhány zseniális tudós, minden képzeletet felülmúló, áltudományos (telekinézis, láthatatlanság, teleportáció, stb.) projekteken dolgozott - leginkább az emberi test és agy lehetőségeinek vizsgálatával. Egy balesetben azonban meghalt egy laboráns, így az ezt követő nyomozás során fény derült az emberkísérletekre, aminek következtében dr. Walter Bishop elmegyógyintézetbe került 17 hosszú évre.

Az elképesztően jól összerakott pilotepizód egy, az FBI-t érintő esettel indít, mely kapcsolatban áll a közel két évtizeddel ezelőtti kísérletekkel. Dr. Bishop-ot (John Noble) kihozzák a St Claire’s Elmegyógyintézet falai mögül, visszaadva régi laborját. Persze csak úgy, gyám nélkül nem engednek ki senkit egy zárt intézetből, így jön a képbe a bohókás tudós fia, Peter Bishop (Joshua Jackson). A harmadik főszereplő, akit megismerünk, a nyomozást vezető Olivia Dunham (Anna Torv), aki barátja életét igyekszik mindenáron megmenteni.

A remek, másfél órás nyitóepizód (mely akár egy egész estés filmnek is tekinthető), mindenidők egyik - ha nem a - legjobb pilotja. Az ezt követő részek zöme egy rejtélyes eset körül forog, melyet folyamatosan átível egy főszál, amit eleinte visszafogottan adagolnak az alkotók.

Science fiction fanoknak kötelező, bár mindenki másnak is csak ajánlani tudom ezt az elképesztően magával ragadó sorozatot. Igazából engem már a zseniális főcímmel megvettek, ami nemcsak hogy végtelenül hangulatos, de kétségtelenül az egyik legjobb főcímdal, amit sorozathoz valaha írtak. Úgy válik felejthetetlenné, hogy közben képes tisztelegni a nagy előd előtt. Na de ne gondoljon senki egy teljes X-Akták nyúlásra, erről szó sincs. Valójában távoli rokonságban áll a két sorozat egymástól. A Fringe igyekszik minden esetet tudományos síkra terelni. A ufonautákkal való kapcsolat és a misztikum szinte teljes egészében hiányzik belőle (ez utóbbira amúgy is ott a szintén remek Supernatural).

Tehát egy vérbeli sci-fi sorozatról beszélhetünk, ahol rengeteg olyan régi és új elméletek (időutazás, párhuzamos univerzumok, stb.) kerülnek terítékre, amik ismerősek lehetnek más hasonszőrű alkotásokból is.

A titokzatos események mellett nagyon nagy hangsúlyt kapnak a karakterek, ami nagyon nagy erőssége a sorozatnak. A főszereplőink szerethetőek, könnyen tudunk azonosulni velük. Közel sem egydimenziósak, attól függetlenül, hogy sokszor klisékből épülnek fel. Miután kibontakoznak, és teret ad nekik a sorozat, hamar a néző szívéhez nőnek. Kiemelendő dr. Bishop karaktere és az őt alakító John Noble, aki olyan hitelesen képes megformálni a sajátos és szétszórt lángelmét, hogy gyakorlatilag ő maga képes lenne elvinni a hátán az egész sorozatot. A fiát megformáló Joshua Jackson és a gyengébbik nemet képviselő Nina Torv szintén jó választásnak bizonyultak. A karakteres arcú színésznő ügyesen lavíroz az egyszer törékeny és megtört, máskor pedig magabiztos és határozott FBI ügynök szerepében.

Mellettük még rengeteg nagynevű cameo-t is köszönthetünk (Leonard Nimoy, Diane Krueger, Christopher Lloyd, Peter Weller, stb.), akik csak még magasabbra dobják azt a bizonyos lécet, ami már így is az egekben jár.

A Fringe másik nagyon nagy pozitívuma a humor. Az apa és fia kapcsolat rengeteg komikummal szolgál, sokszor megfelelően oldva a feszült világvége hangulatot, ami elengedhetetlen is, lévén egy ízig-vérig J. J. Abrams produkcióról van szó. A rengeteg utalás a klasszikus sci-fi produkciókra és a fordulatos cselekményvezetés pedig teljes mértékben odaszögezi a nézőt a képernyő elé.

Az első évadban, azontúl hogy megismerkedünk a figurákkal és azoknak múltjával, rengeteg érdekes és elgondolkodtató esetet tárnak elénk. Mégis az évad közepe felé leül picit a sorozat, ám a záróepizód hál’isten visszazökkenti minket a Fringe világába. 

A második évadtól azonban már abbahagyhatatlan lesz. Itt már sokkal inkább előtérbe kerülnek a hőseinket övező titokzatos múlt, valamint a párhuzamos univerzumok világa. Az évadokba nem szeretnék nagyon belemenni, mert túlságosan erős cliffhangerekkel és fordulatokkal tömnek tele minden részt. Mindenesetre a harmadik sem okoz csalódást, bár itt elkanyarodik a sorozat egy olyan irányba, ami nekem annyira nem jött be (szerelmi háromszög), de sikeresen kimászik belőle, hogy aztán ismét egy hibátlan évadzárót vághasson az arcunkba. 

A széria negyedik fejezete azonban már hagy némi kívánni valót maga után. A harmadik évad végi meglepetés gyakorlatilag teljesen el van felejtve, ahogy a megfigyelőkre sem szán elég időt a sorozat. Nekem személy szerint annyira letörte a kedvemet, hogy a vizsgaidőszak alatt félbe is hagytam és csak a napokban fejeztem be a maradék másfél évadot. Bizony a vége felé már körvonalazódik (ám engem mégis meglepetésként ért), ami aztán az utolsó szériában a fő cselekményszálat viszi tovább. Nem fogok spoilerezni, de remekül megmentették a sorozatot, számomra az utolsó 13 három rész minden tekintetben pazar volt. Jó volt az érzelmi töltete, tetszett az apokaliptikus világ hangulata és a karakterek jellemfejlődése is kellően érezhető volt. A hátborzongató ellenségről nem is beszélve. Őszintén szólva kibírtam volna még néhány részt, vagy legalább a záró néhány percet kibővítve. De így is kielégítőnek éreztem a sorozat fináléját.

Nyilván én sem nézem az összes, jelenleg futó sorozatot, de azok közül, amikkel eddig találkoztam a Fringe az egyik legötletesebb és legizgalmasabb. És bár a negyedik évadnál kicsit elveszettnek érződik, higgyétek el érdemes folytatni, mert minden kérdés ami megválaszolatlannak tűnik, értelmet nyer az ötödik és egyben utolsó évadban, ahol nemcsak az azt megelőző, de még a kezdeti időszakra is rengeteg utalást fogunk találni (érdemes a korai, jelentéktelennek tűnő részeknél is odafigyelni). Így az apróbb hibái ellenére is erős 9 nálam A Rejtély. Azért kár, hogy vége...

9/10