Immáron negyedik alkalommal követhetjük nyomon a különösen fejlett hatodik érzékkel megáldott Odd Thomas kalandjait. Mint azt már az előző részek kapcsán is említettem, a széria színvonala erősen hullámzó. A remek karakterek és a jó ötletek ellenére úgy érzem valami hiányzik belőle, Dean R. Koontz ide vagy oda. Az első rész, A Halottlátó nagyon megfogott, de a folytatásoknak már egyike sem volt képes megütni az általa felállított színvonalat. És sajnos a negyedik epizód, a Kései Órán is folytatja, amit a többi könyv elkezdett.
Odd ezúttal egy tengerparti kisvárosban telepszik le, ám különös hatodik érzéke ezúttal sem azért terelte ide, hogy nyaraljon. Rémálmok kísértik, melyekben egy mindent elsöprő vörös áradat jelenik meg. Ám ezúttal nem csak a saját bőre a tét. Hősünk megismerkedik egy titokzatos lánnyal, akinek sorsáért különös módon felelősséget érez...
A Kései Órán jóval földhözragadtabb, mint az előző művek. Mondhatni hétköznapibb lett, amire lazán rátudnám húzni a krimi műfaji besorolást is akár. Odd új "társa" ötletes húzás, az alaphelyzet izgalmas, a karakterek még mindig jók. Viszonylag hamar ledaráltam, ám mégis hiányérzetem maradt. Az Odd Thomas könyvek egy tipikusan olyan sorozat, ahol az apró részletek a helyükön vannak, ám a teljes képből valami mégis hibádzik. Persze még mindig élvezetes olvasmány (plusz Koontz-al kissé elfogult vagyok...), de ha ilyen összeszedetlen marad a széria, már végképp semmi nem fogja megmenteni az érdektelenségtől és önismétléstől. Mindenesetre az ötödik résznek még mindenképpen neki ugrok, de ha az is hasonlóan összecsapott lesz, nem állok jót magamért! :D
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése