A sok huzavona után, a 2011-ben megjelent játékot csakhamar az év egyik legnagyobb csalódásaként emlegették. Az amúgy remekül sikerült Black-kel a köztudatba robbanó Stuart Black keze alatt indult útjára a Bodycount is, melyről eleinte ódákat zengtek, és egy forradalmian új FPS képe látszott kirajzolódni benne. Ám miután Stuart kiszállt a fejlesztők csapatából sokan temetni kezdték a játékot is. Végül mégis megjelent, de valószínűleg észre sem vettük volna, ha nem így történik.
A történet irtózatosan gyenge és felszínes. Adott két ügynökség, a The Network és a The Target, akik egymás útjában állnak. Próbálnék még hosszabban is írni róla, de tényleg ennyi az egész. Gyakorlatilag csak menetelni kell előre és lőni mindent, ami él és mozog. Hál'isten elég rövid a játékidő, így nem kell sokáig szenvedni, mert bizony a Bodycount rövid időn belül rettentő unalmassá és vontatottá válik.
Ez azonban még rendben is lenne, hiszen a Max Payne 3 esetében is inkább az akción volt a hangsúly, mint sem a történeten, de ott legalább valami sztorifélét odarittyentettek a játékos köré, amit meglepően stílusosan is adagoltak, így élvezet volt vele játszani. Egyébként egyedüli pozitívumként talán az olykor valóban élvezetes és magával ragadó tűzharcokat tudnám csak kiemelni. Ám nem kell hozzá sok idő, hogy mindez rettentő unalmassá váljon, így ez sem képes megmenteni a játékost az ásítozástól.
Az MI nagyon gyér, az ellenfelek buták és kiszámíthatóak. Valamint az irányítás sem az igazi. Itt próbálkoztak némi újítással, ám mindez teljesen felesleges volt, hiszen javarészt a már jól bejáratott dolgokat cserélték le.
A fent említett dolgok miatt én arra a következtetésre jutottam, hogy a játék valószínűleg a multira épít, de nem. A Multiplayer módban mindössze két opció van, a Deathmatch és a Team Deathmatch. Szóval még ez sem tudta hozni az elvárt szintet. A grafika egyébként nem rossz, de az átlagosnál az sem jobb. A Bodycount egy felejthető játék, ami egyáltalán nem éri meg a pénzét.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése