Alan Moore és Brian Bolland ’88-as alkotása az egyik legjelentősebb,
és mára az egyik legsikeresebb sztorivá nőtte ki magát a denevérember kultuszán
belül. Mindez persze nem véletlen, hiszen a meglepően rövid (közel 50 oldal) mű mindent magán visel, amit egy Batman képregénytől elvárnánk.
A többek között Tim Burton-t is megihlető mű (érezhető a hatás az egy évvel később
megszülető, első Batman mozifilmen) a kritikai- és közönségsiker mellett jó pár
díjat is magáénak tudhat, Alan Moore mégis az egyik legrosszabb írásai közé
sorolja. Valahol érthető a dolog, lévén a munkái javarészt jóval összeszedettebbek a The Killing Joke-nál. Néhol én is kissé összecsapottnak éreztem, mindettől függetlenül van egy fajta "bája", ami miatt egy lapon tudjuk említeni az Arkham Asylum-mal, vagy éppen a Year One-nal.
A történet középpontjában Batman és Joker pszichológiai síkon vívott
párharca áll, melyben Gordon felügyelő is fontos szerepet kap; A szociopata bohóc különösen
kegyetlen eszközökkel próbálja bebizonyítani a világnak – és a bőregérnek -,
hogy egyetlen rossz nap is képes bárkit az őrület legmélyebb bugyraiba taszítani, mindezt pedig Gordon
felügyelőn szándékozik demonstrálni. Ezzel párhuzamosan pedig nyomon kísérhetjük, hogyan született meg a Sötét Lovag legnagyobb ellensége...
Először is azzal kezdeném, hogy Joker eredettörténete gyenge. Valahogy nem érezni át a karakter valódi fájdalmát, ahogy az "őrület születését" sem lehet igazán megérteni. Mindig is jobban tetszett, amikor nem tudtunk meg semmit a karakter születésének hátteréről.
Ellenben a köpenyes igazságosztó figuráját jól megformálták, rejtélyes és sötét, mint minden klasszikusnak számító Batman sztoriban. Valamint kap egy pluszt, amit ritkán érzékeltetnek az alkotók; hogy bizonyos szempontból a bőregér éppen olyan őrült, mint Joker, csak nála ez másképpen ütközik ki. Amennyire egymás ellentétes pólusai, legalább annyira ugyanolyanok is. És ez az apró dolog bizony kiemeli a művet a nagy átlagból.
A befejezés pedig valami zseniális! Erősen fel is húzta az összképet nálam.
Számomra ugyan egy kisebb csalódás volt a The Killing Joke, azt semmiképpen sem mondanám, hogy nem élveztem. Egyszeri olvasmánynak tökéletesen megfelel, a remek rajzok pedig elképesztően feldobják. Plusz jó volt látni, hogy végre egyszer sikerül Joker-nek megnevettetnie Batman-t...
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése