Mivel napjaink moziközönségének igazán ritkán akad
lehetősége egy minőségi magyar produkciót megtekinteni, gondoltam megér egy
próbát írni az egyik legutóbbi hazai kedvencemről, hátha meghozom valaki kedvét hozzá,
mert bizony a Lora egy kivételesen jól összehozott mű.
A filmet az a Herendi Gábor írta (részben) és rendezte, aki
már a Valami Amerika első két részével és a Magyar Vándorral bizonyította
rátermettségét, és azt, hogy bizony van még - ha halovány is - erő a magyar filmgyártásban. Bár az
imént említett filmek is nagyon bejöttek, mégsem tenném őket az „újranézős”
kategóriába. Ellenben a Lora - megkockáztatom -, nemzetközi viszonylatban is
erősen megállná a helyét.
A romantikus dráma középpontjában egy okos és érzékeny
fiatal lány áll, Lora, aki évek óta egyedül él, magányosan. Három éve hatalmas
fordulatot vett az élete, amikor egy baleset következtében elveszítette
látását. Azóta Lora borászként dolgozik, és egy koncerten borkóstolót tart,
amikor a sors újra összehozza őt Gerivel. A lány először futva menekül az
emlékek elől, de a felszínre tört érzéseknek köszönhetően újra találkozgatni
kezdenek. Az egyre gyakoribb együttléteknek köszönhetően Lora és Geri közelebb
kerülnek egymáshoz, mint gondolnák. De vajon túl tudnak-e jutni a múltjukat
övező tragédia felett?
Kezdeném azzal, hogy nekem egy rendkívül kellemes
meglepetést okozott a film. A dráma, romantika és a humor megfelelő adagolása nem könnyű
feladat. Ahogy egy szerelmi sokszöget sem egyszerű érdekfeszítően felvázolni.
Herendi Gábornak mégis sikerült összehoznia, úgy, hogy közben még a
történetvezetés sem a megszokott, lineáris vonalon halad (ami amúgy különösen
fontos a sztori szempontjából). A rendező nagyon ügyesen építi fel a
cselekményt, rengeteg flashback alkalmazásával. A végkifejletet gyakorlatilag a
legelején kitalálhatjuk, mégis sikerül lekötnie a nézők figyelmét.
A színészek jók, végre nem ripacskodnak, sőt kirobbanó
formában vannak. Valamint új arcokkal is találkozhatunk (ha nem is mindegyik
magyar), és ez bizony egy nagy-nagy üdefoltot jelent. Talán az egyetlen komoly
gond a hosszával van. A rendező helyében a nagy katarzisnál zártam volna a
filmet, hogy a nézők csak pisloghassanak… igaz, ez csak egy személyes vélemény.
Mindettől függetlenül a Lora egy komolyan végiggondolt és jól összerakott
romantikus dráma, ami megérdemel egy esélyt azoktól is, akik esetleg már temetni kezdték a hazai filmgyártást.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése