A római birodalom az álomgyár egyik kiaknázhatatlan forrása.
A téma legfrissebb feldolgozását Niel Marshall-nak köszönhetjük, aki ezúttal a
híres IX. légió történetét vitte vászonra.
A Krisztus utáni második évszázad Britanniájában járunk,
ahol Quintus (Michael Fassbender), egy barbár rajtaütés egyetlen túlélője, csatlakozik Virilus (Dominic West) legendás kilencedik légiójához, akik a piktek rettegett csapatait készülnek
kiűzni a birodalomból. Ám a légiót körülveszik és felmorzsolják. Quintus, egy
maroknyi túlélővel tovább küzd a túlélésért; célja, hogy az egykori vezért,
Virilust, kiszabadíthassa a barbárok fogságából.
Az első dolog, ami szemet szúrt nekem, az a gyönyörű
színharmónia, amivel a rendező nagyon profil operál az egész film alatt. A mozi
talán legnagyobb erőssége lett ez a szemet gyönyörködtető képi világ. Ami még
esetleg örömet okozhat néhány embernek, azok a kellően brutális és véres harci
jelenetek. Nekem ugyan nem elég, ha percekig csak levágott testrészeket és
CGI vér fröcsögését látom, ám mégis biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember
arcára fog mosolyt csalni a film R besorolása. Viszont ez még bőven nem
elegendő egy jó mozihoz.
Mert bizony a Centurion több sebből vérzik, aminek
talán legnagyobb hibájaként az eredetiség hiányát tudnám felróni. És most nem
egy végtelenül egyedi forgatókönyvre, vagy sztorira gondoltam, hiszen a már
megszokott kliséket is lehet sajátosan tálalni. Ám Niel Marshall ahelyett, hogy
belevitte volna saját magát a művébe, inkább úgy lopkodta össze a film bizonyos
jeleneteit, illetve beállításait más, méltán híres alkotásokból (Gladiátor, 300, Kill Bill, A Gyűrűk Ura…).
A színészekkel sincs sok gond, megfelelően hozzák amit a film igényel. Azt hiszem, amit ki lehetett hozni belőlük, azt ki is
hozták. A zene kellően ritmusos, ám túlon-túl felejthető. A
mozi zárása pedig egy igen nagy logikai bukfencre épít, megtépázva a már
eleve szétszaggatott szárnyait. Ilyen téren leginkább az Arthur Királyra, vagy
a Mennyei Királyságra emlékeztetett - bár ez utóbbinál a profi rendezés, és a
remek alakítások, még éppen hogy meg tudták menteni a mozit.
A
kilencedik légió egy döcögő forgatókönyvre
és a „meg nem koreografált” harcjeleneteire (amik azért igen látványosak, ezt
el kell ismernem) tett fel mindent, ám ez közel sem elég. A szép képeken túl
nem sok mindent képes nyújtani a film. Lehet, hogy egyszer végig lehet nézni,
ám ha egy hasonló témájú mozira vágynál, inkább válassz valami mást, mert ennél
szinte csak jobbat találsz.
4,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése