Deaf Havana @ Union Chapel, London

Amikor néhány éve a Skindred előtt játszott a Deaf Havana egy rövid turné erejéig és Budapest is az állomások egyike volt (Skindred koncertet pedig csak akkor hagyok ki, ha tényleg nagyon muszáj), akkor volt szerencsém megismerni a zenekart. Mindössze egy-két számukat ismertem előtte, de sosem fogtak meg annyira, hogy jobban beleássam magam a munkásságukba. Miután a koncerten valami egészen elsöprően szólaltak meg a dalaik, nem sokra  rá, rá is kattantam legutóbbi albumukra, a Fools and Worthless Liars-re. A korongot különösen megszerettem, így amikor szemet szúrt egy Deaf Havana akusztikus koncert plakátja az utcán, tudtam hogy ott a helyem. 
Egyrészt szerettem volna élőben hallani a dalaikat úgy is, hogy már ismerem is őket, másrészről pedig még sosem voltam igazi unplugged bulin, így második londoni koncertemen végre ezt is kihúzhattam a bakancslistámról. 

A gig egy templomban kapott helyet, ami kellően harmonikus atmoszférát teremtett a zenekar dalainak letisztult átdolgozásaihoz. Kicsit késve érkeztem meg, így alig volt időm megcsodálni a helyet, az előzenekar már bele is csapott a lecsóba. A Big Sixes indította a műsort és bár nem mondanám túl változatosnak a dalaikat, remek hangulatot teremtettek, végig lekötve az ember figyelmét. Utánuk volt némi szünet, szóval körbe pásztázhattam a terepet, és kereshettem magamnak némi kortyolni valót. 

A legszembetűnőbb felfedezésem az alkohol hiánya volt, ugyanis semmilyen szeszes italt nem szabadott fogyasztani a templom területén. 
Egyébként maga a színpad is nagyon otthonosan volt berendezve, szobalámpákkal, virágokkal és gyertyákkal körberakva. Mondhatni az egész este nagyon családias hangulatban telt. 

A koncert javarészt a legutóbbi Fools and Worthless Liars album dalaira épült, aminek én külön örültem, hiszen messze ez a legjobb anyaguk. De biztos vagyok benne, hogy az sem csalódott, aki a régebbi dolgaikat szereti inkább, hiszen a két felvonásból álló több, mint két órás show-ba simán belefért a zenekar összes slágere. 

A Past Six Years tökéletes választás volt nyitánynak, melyet olyan remekek követtek, mint a Leeches, Little White Lies, I Will Try, vagy éppen a Fifty Four. A dalok többsége nagyon ötletesen szólalt meg akusztikusan, rengeteg hangszert szerepeltetve bennük; volt itt kérem zongora, mandolin, bendzsó, citera, bongók, csörgők, csak hogy néhányat említsek. Plusz még egy Counting Crows feldolgozás is helyet kapott a setlist-ben, ami talán még jobban is szólalt meg, mint az eredeti. A Hunstanton Pier-féle zárás pedig egy tökéletes sing-along-al zárult feltéve az i-re a pontot. 

A kimeríthetetlen hangszerarzenál mellett az este másik érdekessége az ingyen italok voltak. Mivel fűtés nem nagyon volt a templomban, így néhány csinos hölgy mászkált körbe teával, kávéval, illetve forrócsokival kínálva meg a közönséget. A családias hangulatot csak még tovább fokozta, hogy a meleg italokat hatalmas "nagymami bögrékben" szolgálták fel, mellette házi készítésű (vagy legalábbis annak látszó) süteményekkel. Ez utóbbiakért már fizetni is kellett sajnos. 

De hogy valami negatívumot is említsek (a hideg mellett), a hangosítást én nem éreztem az igazinak. A basszus kicsit mintha minden felett szólt volna, holott ezt pont egy unplugged koncerten nem várná az ember. Persze ez már csak szőrszálhasogatás, ettől függetlenül is egy kiváló koncertet hozott össze a Deaf Havana. Eddig mindkét koncert, amin itt Londonban voltam elképesztően jó volt és remélem nem törik meg a széria a soron következő Bring Me The Horizon-nal sem.