Max Payne 3 (2012)

Megmondom őszintén, a Max Payne széria első két részével nem igazán játszottam. Kipróbáltam őket, tetszett is, de valamiért úgy igazán sohasem mélyedtem bele. Hiányosságomat pótolván, nemrég neki ültem a legutóbbi résznek, ami egy vérbeli non-stop akció kavalkád lett.

Max, a lelkileg megtört ex-zsaru továbbra sem képes túllépni családja elvesztésén és szépen lassan teljesen felfalja önpusztító életmódja. Napjai nagy részét a közeli bárban tölti némi alkohol és különféle pirulák társaságában, míg nem egy napon összehozza a sors Raul Passos-al, aki munkát és egy új élet kezdetét ajánlja a reményvesztett férfinak. Max a Brazil nagyvárosban, Sao Paulo-ban köt ki, ahol a dúsgazdag Branco család testőreként helyezkedik el. A meló könnyűnek bizonyul, egészen addig, amíg a család fejének, Rodigo Branco-nak feleségét túszul nem ejtik, váltságdíjat követelve az életéért. Így hát Max mindent elkövet, hogy pontot tehessen az ügy végére...

A legnagyobb különbség az előző részek és a mostani Max Payne között - a főhős kopasz kobakja mellett - a jóval élénkebb képi világ. A monokróm metropolist ezúttal felváltotta a színes Brazília. És bár láthatóan megpróbálták a játék másik nagy védjegyét, a noir hangulatot is megőrizni, valahogy az sem a régi már. Persze Max folyamatosan narrálja a történetet, és ráreflektál gyakorlatilag minden helyzetre, ahogy sokszor önmagára is, de az atmoszféra mégsem az igazi. Max karakterének cinizmusa ettől függetlenül rengeteget dob a kissé lapos sztorin. Lehet, hogy csak a zseniális Tomb Raider után nem jött át igazán, de valahogy nem éreztem elég változatosnak a játékot. Gyakorlatilag csak törtetni kell előre és aprítani az ellent.

Az irányítás könnyű és hatékony. Az időlassítás, vagyis Bullet Time effekt pedig ezúttal is előszeretettel használható. Megunhatatlan látványt nyújtanak Max különböző vetődései és a levegőt fodrozó golyók röpködései. De nem csak ez tér vissza az előző részekből. Nyilván a készítők is féltek az esetleges negatív visszhangtól, ezért olykor-olykor visszaemlékezik hősünket a régi időkbe, amikor is a klasszikus Max Payne hangulatot köszönthetjük viszont.

Nagyon tetszett még a folyamatos film élmény. Kérem szépen, itt nincsen töltőképernyő minden egyes akciót követően, a játék végig elképesztően magas fordulatszámon pörög, melyeket a főhős delíriumos állapotát idéző effektek (pl. kettőslátás) színesítenek tovább. A pályák részletgazdagok és kidolgozottak. 

A multiplayer mód ugyan nem váltja meg a világot, de azért élvezetes tud maradni, melyet valamennyire feldob az XP-alapú fejlődési rendszer. A legnagyobb érdekességként talán a Gang Wars játékmódot emelném ki, ahol minden mérkőzés 5 felvonásból áll. Ezek mindegyike különböző feladatokat rejt, amit az egyjátékosmódot idéző narráció kísér.

Alapvetően a Max Payne egy jó játék, nem mondom, hogy nem. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem fogom újra elővenni, ezért sem értem azt az elképesztően nagy hype-ot és ajnározást, ami a játék megjelenését kísérte. Én személy szerint túl hosszúnak és egysíkúnak éreztem. Persze aki valami eszetlen gyilkolásra vágyna némi alibi-sztorival nyakon öntve, annak tökéletes választás lesz ez a játék.

7/10