Miután Brian "Head" Welch több mint 10 évet követően kivált a nu metal vezetőzenekarából, a KoRn már nem tudott visszatalálni a sajátos hangzásához. És akárcsak Jonathan Davis-ék korongjai, Head szólóalbuma, a Save Me From Myelf is csak egy félnek tűnt, mintha az egész megalkotásához mindketten szükségesek volnának. Aztán Love and Death néven megjelentette az anyabandához hangulatában eddig talán legközelebb álló korongot, a Between Here & Lost-ot, nagy űrt töltve be ezzel a modern metal műfajában.
Az album remekül nyit a The Abandoning-gal, ami a zenekar igazi koncert himnuszává nőheti ki magát. Talán túl erős is, lévén később kicsit leül a korong. Persze rengeteg remek nóta akad még itt, ilyen többek között a szintén megklipesített Meltdown is. Láthatólag nagyon jót tett a végeredménynek, hogy Head ezúttal nem csak egymaga dobta össze a dalokat, hanem az egész zenekar kivette a részét a dalok megírásában.
Az összkép kissé hullámzó, néhol teljesen magával ragad, mint a KoRn legjobb pillanatait idéző I W8 4 U, ám néhol csak lóg a levegőbe, mint a lassacskán csörgedező By The Way esetében. Az ének viszont kétségtelenül sokat fejlődött. Míg a Save Me From Myself-en Head semmilyen hangja zavart a leginkább, itt már egyáltalán nem volt vele semmi gondom (bár még mindig nem egy Jonathan Davis).
Nem állítom, hogy a Between Here & Lost az idei év legjobb lemeze volna, de végre kaptunk valamit, ami a régi KoRn világát idézi. Az anyagot hallgatva nem egyszer volt olyan érzésem, mintha az Issues B-oldalas nótáit hallgatnám. Másrészről viszont hiányérzetem maradt utána, nem volt meg benne az a fajta plusz, ami a KoRn-t azzá tette, ami. Kíváncsian várom, mit hoznak ki az anyazenekarból, most hogy Head visszatért.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése