Nine Inch Nails - Hesitation Marks (2013)

Trent Reznor mindig is szerette meglepni közönségét. És itt nem csak a Nine Inch Nails lemezek sokszínűségére gondolok, hanem az egyéb zenei kirándulásaira is, hiszen a How To Destroy Angels "családi" projectje mellett a filmzeneszerzésbe is belekóstolt. És hát ő maga is sokat változott az évek során, így nyilván már egészen más értékeket tart fontosnak, mind a magánéletén, mind a zenei pályáján belül. Legújabb kiadványa is ékes bizonyítéka mindennek, hiszen egy minden eddiginél nagyobb meglepetéseket hordozó korongot adott ki a kezei közül, ami biztos vagyok benne hogy erősen megfogja osztani hallgatótáborát. 

Nagy NIN rajongóként egyből felkaptam a fejem az anyagot megelőző hírekre, különösen a három kiszivárgott dalra, melyek közül az első kettő (Came Back Haunted, Copy Of A) rögtön megfogott, ám a harmadik felett értelmetlenül ültem. Az Everything című szerzeményben gyakorlatilag minden benne volt, amit Trent-től nem igazán várna az ember. Egyébként nem egy rossz szerzeményről van szó. Sőt, biztosan nagyon jól állna egy '80-as éveket idéző nosztalgikus szintipop zenekar setlist-jében, de nem egy NIN albumon. Legalábbis ekkor még így gondoltam.

Azonban teljes egészében meghallgatva a Hesitation Marks-ot közel sem szólal meg olyan rosszul a dal, sőt a hozzá hasonlóan meglepő, funky-s All Time Low is tökéletesen illeszkedik az alapvetően minimalista dalok közé. A sötét és rideg hangulat helyett ezúttal egy színesebb arculatot kapunk. Mintha csak egy, az önpusztítás (nyilván a cím is erre utal) börtönéből kitörő ember visszatalált volna önmagához és az élethez.
Amit viszont hiányoltam, az a NIN anyagokra oly jellemző kerek koncepció követése, amit ezúttal nem igazán éreztem.

Mindent összevetve viszont a Hesitation Marks nem lett rossz, ám Trent Reznor korábbi munkáinak fényében számomra kisebb csalódás (persze megszokhattuk már tőle, hogy nem szereti ismételni önmagát). Viszont a már említett két dal mellett az olyan tételek, mint a Various Methods of Escape, vagy akár Running gondoskodnak róla, hogy elővegyem még jópárszor az albumot. Egyébként egyre inkább beér a lemez többszöri nekifutás után, így azt mondom érdemes neki több esélyt is adni.

7/10