Már pedzegettem egy ideje, hogy kap egy bejegyzést az amerikai The Neighbourhood debütáló albuma, de sikerült egy annyira ellentmondásos anyagot letenniük az asztalra, hogy gondoltam hagyom ülepedni néhány hónapot, és bátran kijelenthetem, hogy az I Love You kiállta az idő próbáját, és még mindig nem tudtam ráunni erre a 11 alternatív dalcsokorra.
A két éve létező formáció ugyan megjelentetett már két EP-t, de most értek meg a dalaik annyira, hogy akár egy teljes stúdió albumot kitölthessenek. A hangzásukhoz legközelebbi kapaszkodóként egyértelműen Lana Del Rey fog mindenkinek eszébe jutni, ami nem meglepő a közös produceri alapokat tekintve. Ugyan a Jesse Rutherford vezette zenekar nem robbant akkorát, mint női társa, de legalább olyan fogós témákat tudhat magáénak egy, a műfajhoz tökéletesen passzoló hangszereléssel, és egy csipetnyivel sötétebb tónussal.
Egyetlen kifogásolnivalóként a szövegeket tudnám felhozni, amik sok esetben üresnek és sekélyesnek hatnak - persze az album teljes egészére ez nem igaz -, tucatszor hallott klisékkel teletömve. Ám szerencsére mindez nem annyira zavaró. Sőt, ha engedjük magunkat beszippantani a dalokat övező kellemes atmoszférába, könnyedén szemet hunyhatunk felette. Az olyan darabok pedig, mint a How, Afraid, Flawless, vagy akár a klipért kiáltó Staying Up nem engedik, hogy egy hamar feledésbe merüljön a The Neighbourhood első nagylemeze.
A vegyes kritikai fogadtatás ellenére is egy erős kezdésnek tartom az I Love You-t, ami ha másra nem is, arra mindenképpen jó volt, hogy feltegye a srácokat a térképre, és megmutassa, hogy tehetséges arcokkal van dolgunk, akik a megfelelő menedzsmenttel a hátuk mögött hamar ki is nőhetik magukat.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése