Az új generációs konzolok megjelenése előtt az egyik utolsó nagyagyújaként robbantott kasszát, és kritikai sikert a poszt-apokaliptikus hangvételű The Last of Us, ami amellett, hogy talán a leghangulatosabb játék amivel valaha játszottam, bizony van annyira jó, hogy csak miatta beruházzon az ember egy Playstation 3-ra.
A nem túl távoli jövőben egy pusztító járvány következtében az emberiség java elpusztult. Egy különös gombafaj spórái - mely érdekes módon nem csak hogy valóban létezik, de hasonló tulajdonságokkal is bír -, néhány óra alatt visszafordíthatatlanul megtámadják az emberi agyat, átvéve felette az uralmat.
A hadsereg katonái agresszív fellépésükkel minden egészséges embert a nagyvárosokban kialakított karantén zónákba hurcolnak. Itt találkozunk Joel-lel, a tapasztalt túlélővel, akit a sors összehoz a 14 éves Ellie-vel. A fiatal lány nagy valószínűséggel ezidáig az egyetlen ember, aki immunis a gombák által terjesztett kórra. A páros egyre jobban összecsiszolódik, miközben megpróbálnak eljutni a Fireflies nevű csoport főhadiszállására egy szebb jövő reményében...
A Naughty Dog égisze alatt született meg Joel és Ellie története, ami stílusában szorosan kapcsolódik a szintén általuk fejlesztett Uncharted sorozathoz. Már Nathan Drake harmadik kalandjánál is erőteljesen a "film-élmény" került középpontba, amit a The Last of Us méginkább előtérbe helyez. Az egyik nagy kedvencemhez, a Heavy Rain-hez hasonlóan egyfajta interaktív filmként is tekinthető a játék. És szerintem ez adja a legnagyobb erejét; A karakterek jellemei elképesztően jól kidolgozottak. Mindenki motivációi és cselekedetei tökéletesen érthetők, a reakcióik pedig emberiek. Meglepő módon még a mellékalakok is rettentő jól ki vannak munkálva (bár ezzel már az Uncharted esetében sem volt gond).
A másik dolog ami nagyban hozzásegítette a The Last of Us-t, hogy kiemelkedjen a jelenlegi játékfelhozatalból, az a látvány. A különböző évszakok mindegyike rettentő szépen ki van dolgozva (hiszen a történet egy teljes évet mesél el), ahogy a tájnak minden apró részletére odafigyeltek a fejlesztők. A szinkronhangok telitalálatok (különösen az Ellie-t megformáló Ashley Johnson), akárcsak a közel tizenhat órás játékidőt övező búskomor zenei betétek. A finálé pedig nagyon nagy meglepetést okozott nekem, de azt hiszem ennél jobb befejezést nem is kaphatott volna.
Az apróbb hibák ellenére is emlékezetes név marad a The Last of Us sok év elteltével is akár, melyet leginkább páratlan hangulatának köszönhet. Kétségtelenül az utóbbi idők legjobban eltalált játéka, amire okos döntés lenne a későbbiekben építkezni, hiszen nagy potenciál rejlik a remekül kidolgozott világában. Ha jól tudom, egy előzmény képregény már napvilágot látott, de azért egy könyvnek még különösen tudnék örülni.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése