Hat évet kellett várni az új QOTSA lemezre, ami kisebb tagcserékkel és egy rakás vendégzenész közreműködésével születhetett meg. Érdekes album ez egyébként, engem legalábbis rettentően meglepett. Aki az előző korongokra jellemző lazaságot várná, az biza' csalódni fog! Igaz, a csalódni nem a megfelelő kifejezés, inkább csak meg fog lepődni, hiszen a ...Like Clockwork a szokatlan megszólalás ellenére is egy nagyon jó album.
Bár hangszerelésében egyértelműen az előző anyagon megkezdett vonalat viszi tovább, azért hangulatában és a szövegek tekintetében sötétebb, mint eddig bármikor. Persze senki ne gondoljon itt egy önmaga könnyeiben fuldokló korongra. Josh Homme egy egészen szokatlan oldalról közelítve enged bepillantást mániás depressziójának zavaros világába, mely egy remekbe szabott koncepció keretein belül válik igazán erőssé.
A már fent említett vendégelőadók között olyan neveket köszönthetünk, mint Trent Reznor, Elton John, Alex Turner, és még sorolhatnám. Bár ők inkább csak másodhegedűsként vannak most jelen, a főszerep végig a Queens Of The Stone Age-é. További érdekessége még a lemeznek, hogy készült mellé egy negyedórás kisfilm is, mely remekül adja át ezt egyszerre mély és súlyos atmoszférát a maga minimalista ábrázolásmódjával.
Első hallásra egyébként nem igazán győztek meg a dalok, többszöri nekifutásra viszont nagyon beértek. Persze egyáltalán nem véletlen, hogy mennyire nehezen befogadható a lemez, hiszen Josh Homme talán még sosem írt ennyire őszinte dalokat. De azért a Kalopsia, az If I Had a Tail és a My God Is The Sun egyből megfogtak. Mindenesetre úgy gondolom ez az erősen melankolikus anyagot többszöri hallgatás után lehet csak igazán magunkévá tenni. Persze nálam még így sem ér fel a Rated R-Songs For The Deaf-Lullabies To Paralyze hármasához.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése