Természetesen idén sem hiányozhattam Reading-ből tekintve a megint rettentő erősre sikeredett line-up-ot. Úgy gondoltam ezúttal egy nap is elég lesz nekem, és mivel az pénteki program fogott meg leginkább, nem is volt kérdés melyikre megyek.
A vasútállomáson persze pont akkor volt bombariadó, amikor beléptem, így kicsit késve érkeztem meg a fesztivál helyszínére. A villámgyors lesátrazás után egyből a nagyszínpadhoz vettem az irányt, ahol az első zenekar - mintha csak rám várt volna - pont akkor kezdett neki, amikor megérkeztem.
A fesztivált ezúttal a While She Sleeps nyitotta, akikre kiváncsi voltam attól függetlenül, hogy nem mélyedtem el a munkásságában. Különösen az Our Courage, Our Cancer című szerzeményük miatt, ami a tavalyi kedvenceim közt is helyet kapott. Ugyan nem igazán vártam semmit, azért azt nem hittem, hogy ennyire gyengén nyomják majd. Még szerencse, hogy az őket követő Skindred-ben nem kellett csalódnom. Persze lehetett volna hosszabb is a show, de ami belefért ebbe a röpke háromnegyed órába, az mind tökéletesen a helyén volt. Ez volt eddig a harmadik koncertjük, amin voltam, és nagyon úgy fest, hogy a Benji Webbe vezette zenekar, azok közé tartozik, akikben sosem kell csalódni.
A New Found Glory-ba csak belenéztem ugyan, de borzasztó volt, így inkább elmentem falni egyet. Akkor tűnt fel az egyik legnagyobb változás a korábbi Reading-ekhez képest; az árak. Végre nem könnyezve kellett leolvasnom az árcédulákat. A Grindstore például egy meglepően olcsó standdal vonult ki, de megemlíthetném akár a 3 fontos Domino's pizzákat is (igen, az egész pizza került ennyibe!).
Na de vissza a nagyszínpadhoz. Innentől már befészkeltem magam a nap végéig, hiszen sorban jó előadók érkeztek. A Bring Me The Horizon volt az egyik nyomós ok, amiért egyáltalán megvettem a jegyet. A nemrég kijött Sempiternal albumuk olyannyira jól sikerült, hogy muszáj volt hallanom a dalokat élőben is, és bár kicsit féltem tőle (lássuk be a tiszta ének nem éppen erőssége Oli Sykes-nak), remek bulit csináltak, ahol még a régebbi szerzemények is kiválóan szólaltak meg. A Chelsea Smile például most lett nagy kedvencem. Igaz, azt és a Blessed With a Curse-öt leszámítva az egész koncert az új korong dalaira épült.
Az őket követő Frank Turner sem volt rossz ugyan, de valahogy ugyanúgy voltam velük, mint az albumaikat hallgatva; hiányérzetem maradt. Az a bizonyos plusz nincs meg benne, legalábbis én mindig nagyon hiányoltam. Mindenesetre nem volt rossz az ő koncertjük sem.
Végül elérkeztünk az este három fő nevéhez. A Deftones talán még jobb volt, mint két éve. Rettentően élvezték amit csinálnak, és ez átragadt a közönségre is (vagy fordítva...). Így vagy úgy, de a gyengébb setlist sem engedte, hogy ne őrüljön meg mindenki, akihez kicsit is közel állnak a dalaik.
Őket követte a System Of A Down, akiket már nagyon régóta megszerettem volna nézni élőben. Plusz ők voltak aznap az egyetlenek, akiknek a koncertjéhez még nem volt eddig szerencsém. Mondanom sem kell, hatalmas vigyorral a képemen tomboltam végig az egykori kedvenceimnek a dalait. A számokat mintha csak én válogattam volna össze, minden számomra jelentősebb dal felcsendült. Az összes klipes nóta mellett gyakorlatilag az egész Toxicity-t előadták. Egyetlen negatívumként Daron Malakian-t tudnám megemlíteni, aki úgy tolta végig a koncertet, mint aki karót nyelt. Persze meg is említette, hogy nem ez a legjobb napja, de akkor is megerőltethette volna kicsit magát (különösen a Lonely Day szólójánál...). A többiek azért megmentették a bulit, és egy veszettül jó koncertet csinált a SOAD.
A napot végül a Green Day zárta, akiken pusztán azért maradtam, mert gondoltam, ha már ott vagyok úgyis, akkor megnézem. Meg is lepett a kaliforniai punk trió, mert elképesztően jó hangulatot csináltak. A közönség által előadott Boulevard Of Broken Dreams pedig a nap egyik fénypontja lett. Persze kicsit ironikusan hatott több ezer ember szájából hallani egy dalt ami a magányról szól...
Őket követően még belenéztem a Skrillex buliba, de nagyon nem tetszett. Pedig néhány éve VOLT-on egész jó volt, most viszont már öt perc után menekültem.
Összességében ezúttal sem kellett csalódnom a No. 1 fesztiválomban. Plusz idén az idő is remek volt, hétágra sütött a nap, szóval nem lehet okom panaszra, minden penny-t megért a belépő. Jövőre ugyanitt. :D
A nap legjobbja: Skindred, Bring Me The Horizon, Deftones, System Of A Down, Green Day
A nap legnagyobb csalódása: While She Sleeps, Skrillex
Ami kár, hogy kimaradt: Chvrches, Sub Focus, Bastille, Kate Nash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése