Aki járt már Londonban, az tudja, hogy mennyire elözönlik a várost a rókák éjszakánként. A környéken, ahol lakom (Dulwich környéke) különösen nagy számban szaporodtak el a ravaszdik. Persze nem mintha különösebb gondom lenne velük. Mármint tök aranyosak, és általában távolról elkerülik az embereket. Igaz, az utóbbi időben több rémhír is szárnyra kelt, miszerint a szerencsétlen állatok egyre közelebb merészkednek az simabőrűekhez, mivel éheznek és a lakónegyedek körül több élelmet találnak. A legutóbbi számítások szerint az angliai nagyvárosok környékén négyzetkilóméterenként húsz róka is lehet. Sajnálom is őket nagyon, mert tényleg tünemények, de néhány napja rám is a frászt hozták;
Épp kint edzettem az udvaron, ahol szoktam, annyi különbséggel, hogy későn értem haza munkából és ezért éjszaka kellett nekiállnom. Ez volt az első alkalom, hogy 11 körül merészkedtem ki megmozgatni magam, és néhány percen belül a rókák a tudtomra is adták, hogy ez nekik nem tetszik. Eleinte azt gondoltam, hogy macskák köröznek körülöttem, de amikor a lámpafény alatt villantak át, láttam, hogy bizony rókák. Persze ekkor sem aggasztott még a dolog, mivel mint mondtam aranyosak, és tartották a tisztes távolságot. Ám nagyjából negyedóra elteltével nekiláttak irtó durva hangon üvöltözni, és egyre közelebb merészkedtek hozzám. Olyan érzésem volt, mintha csak egy friss falat lennék, amit a cápák közé dobtak be éppen... Szóval muszáj volt visszaosonnom a házba, mert eléggé elmérgesedett kint a helyzet.
Na persze nem azt mondom, hogy irtani kéne őket félreértés ne essék, mert tényleg sajnálnám őket (munkából hazajövet sokszor még enni is adok nekik, bár úgy látszik ezt elfelejtették...), csakhát ez így elég para, na. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése