Ami először megfogott a filmmel kapcsolatban,
az egy nagyon csini plakát volt az utcán, aztán rákeresve fedeztem fel, hogy
bizony ez a francia mozi egész jónak ígérkezik. Ugyan el kell ismernem egész mást
kaptam, mint amit vártam, nem kellett benne csalódnom. Egy fordulatokban és
vérfürdőben gazdag, nem kis meglepetést okozó mű volt nekem a Martyrs.
A készítők nem sokat teketóriáztak, a mozi már
az első, néhány perces felvezető után egyből belecsap a lecsóba. A mű elején
megismerkedünk a még gyerek Lucie-vel, aki sikeresen megszökik fogvatartóitól,
akik már jó egy éve kínozták őt. Ezt követően a sokkos állapotban lévő lány egy
árvaotthonban találja magát, ahol az intézmény vezetői próbálnak valami
információt kihúzni belőle, mindhiába. Lucie csak egy valakinek nyílik meg,
Annának, akivel szoros barátságot kötnek az árvaház falai között. Majd tizenöt
évvel később találkozunk ismét a két barátnővel, akik éppen Lucie egykori
elrablóin szeretnének bosszút állni.
A történet ugyan elég alapanyaggal szolgálna
egy izgalmas thrillerhez, vagy krimihez, és talán így elolvasva annak is tűnik,
senki ne számítson egy nyomozásokban gazdag bosszúfilmre. A leírtak inkább csak
a mozi egy részét tükrözik, pusztán azért nem megyek bele mélyebben a sztoriba,
mert nem szeretnék spoilerezni.
A filmet leginkább azoknak ajánlanám, akiknek
bejön Eli Roth munkássága, a Fűrész sorozat, vagy épp különösen szereti
a vérben és belekben fröcsögő trancsír mozikat.
Kevés olyan
alkotásra emlékszem, ami ennyire rátette volna a bélyegét a hangulatomra - egy Disney
„remekműre” volt szükségem, hogy kicsit visszabillenjek az élők világába. Na de
visszakanyarodva a filmhez, nem szabad csak úgy elmennünk mellette, mert itt
azért jóval többről van szó holmi gyomorforgató torture movie-nál.
A film sok újdonságot nem tartogat az ember
számára, hisz a Martyrs-hoz hasonló sztorival nem egyszer találkoztunk már,
ahogy a benne felbukkanó karakterekkel is. Ami igazán lebilincselővé varázsolja
a mozit az a már meglévő kliséknek az újszerű használata. A nevetséges Motellel
ellentétben a Mártírok képes elérni azt, hogy felszisszenj egy-egy igazán
megrázó jeleneten láttán, vagy ne adj isten, elrántsd a fejed. A fájdalom,
melyet a karakterek átélnek körülöleli a vásznat átragasztva a nézőre azt. Igaz,
ebben a remek alakítások is nagyban közrejátszanak. Mylène Jampanoï és Morjana
Alaoui kiváló választás volt a két főhős szerepére. Képesek élettel megtölteni
a karaktereket, így téve még hitelesebbé a már alapvetően remekül megkomponált
mozit. Kijelenthetjük: a franciák tudnak valamit e téren!
Viszont a
feszültség ügyes adagolása és a feszes tempó ellenére (ami tényleg odaszögezi
az ember tekintetét a képernyőre), mégsem tudnék újra leülni elé. Lehet, ezzel
csak én vagyok így, de valahol túlságosan betegesnek és nyomasztónak találtam, akárcsak a Hills Have Eyes remake-jét, vagy a hasonszőrű À l'intérieur-t. Viszont
ha már valaki ráveszi magát a Martyrs megtekintésére, ne feledje megőrizni azt
a három tényezőt (éjszaka, egyedül, sötétben), ami teljessé teszi a film
hatását, mert ez bizony nem egy randi film.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése