Robin Hood nevét szerintem nincs, aki ne
ismerné, ám ha esetleg még is akad olyasvalaki, akinek nem mondana semmit, itt
egy rövid ismertető: A sherwoodi legenda az angol nép védelmében kifosztja a
tehetősebb urakat, vagyonukat a rászorulóknak ajándékozva.
A XII. századi hős igazi példaképként van
jelen az angol mondakörben, így nemcsak a különféle regényeknek, játékoknak és
rajzfilmeknek szolgált remek alapanyagként, hanem a mozifilmek is jó párszor
meríthettek a sztoriból.
Ridley Scott Robin Hoodja közel sem azon a
vonalon jár, melyen elődei haladtak. Mindezt persze nagyrészt a főszereplőnek,
Russel Crowe-nak köszönhetjük, aki egyfajta szívügyének tekintette gyerekkori
kedvencének legújabb kalandját. Miután a forgatókönyv első változatát egy CSI
epizódnak titulálta, és közölte, ha ez a szkript marad, kiszáll a produkcióból,
az alkotóknak újra kellett gondolniuk mindent. Így az eredeti tervekből,
miszerint a középpontban a nottinghami seriff állna, semmi nem lett (pedig
egész érdekesnek ígérkezett). Helyette, a kronológiát és a korszakot
újrafogalmazva kaptunk egy hihetetlenül korhű és komoly történelmi alkotást.
Ha a kora középkor legnagyobb „szuperhősére” gondolunk,
a legtöbbünknek valószínűleg a Kevin Costner féle 1993-as feldolgozás ugrik be
elsőnek. Minden kétséget kizáróan ez a legpopulárisabb és egyben a legismertebb
mozis átirata a témának. Viszont a 2010-es verzió már egy jóval érettebb és
nagyobb volumenű alkotásnak tekinthető.
Míg a legtöbb műben Robint egy laza, fürge,
gazdag humorú emberként mutatják be, addig Russel egy teljesen új alakját
formálja meg a tolvajok fejedelmének. Ebben a verzióban hősünk egy komolyabb figura, melyet inkább a legenda születésével tálalnak. Itt ugyanis Robinnal
akkor ismerkedünk meg, mikor még katona oroszlánszívű Richárd seregében. A
király halála után Nottinghambe megy, majd az íjász beleszeret Marion úrnőbe.
Persze az országot ekkor már nagy veszély fenyegeti belülről és külhonból is,
hisz Richárd halála után a korona egy gyenge uralkodó kezeibe kerül. Robin és
csapata, egy szinte lehetetlennek ígérkező feladatra vállalkoznak; nekivágnak,
hogy megakadályozzák egy polgárháború kitörését, és visszaadják Angliának
dicsőségét.
Ridley Scott közismerten erős vonzalmat érez a
történelmi témák iránt. Hisz a már-már tökéletes Gladiátor mellett, a Mennyei
Királyságot, és az 1492 – A Paradicsom Meghódítását is neki köszönhetjük. A
rendező híres arról, hogy szereti magát mélyen beleásni az adott történelmi
korba, maximális hitelességre törekedve művében. Ez az első dolog, amit
kiemelnék a mozival kapcsolatban, mert magát a kort olyan hűen képes visszaadni
a film, melyre nem sokszor láthattunk példát. De a rendezés mellett még
mindenképpen kifogástalan a szereplők összeverbuválása. Egytől egyik remek aktorokkal
találkozhatunk. A negyvenöt éves Russel (az eddigi legöregebb) Robin
Hood szerepében hibátlan alakítást nyújt. De ugyanúgy zseniális választás volt
Max von Sydow, az öreg Loxley, vagy Mark Strong a kegyelmet nem ismerő Godfrey
szerepében. Ridley egy remek rendező, aki remekül képes irányítani színészeit. Már
csak az erős szereplőgárda miatt megéri megnézni a filmet. A tempó feszes az
egész mozi alatt, csak néhol ülepedik le, bár a játékidőből azért lefaraghattak
volna egy picit.
A film egyértelműen az eddigi legjobb Robin
Hood feldolgozás, de nem a legjobb történelmi kalandfilm. Viszont minden egyes
jelenetén érződik, hogy az alkotók tisztelettel bántak az egyik legrégibb angol
eredetű mondával, pedig elvihették volna a hangulatot jóval „amerikalizáltabb”
irányba is, ám nem tették. És ez mindenképpen megérdemel nálam egy plusz pontot. Monumentalitása, látványvilága, és a színészek profizmusa szinte
megköveteli a megtekintését.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése