A film egy szellemíró (Ewan McGregor)
történetét mutatja be, egy olyan név nélküli figuráét, aki híres emberek önéletrajzát írja meg. Főhősünk
ezúttal a brit miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) memoárját kéne, hogy
papírra vesse, miután a politikus előző szellemírója rejtélyes körülmények
között elhunyt. Az írónak egy apró, amerikai fennhatóságú szigetre kell mennie,
ám nem sokkal munkája megkezdését követően hatalmas politikai botrány robban ki
Lang körül; a Hágai Nemzetközi Bíróság háborús bűnökkel vádolja. A szellemünk
persze, egy jó oknyomozó riporterekhez híven egyre mélyebbre kezdi ásni magát a
miniszterelnök múltjában, és hamarosan rá kell döbbennie, hogy talán túl
veszélyes vizekre evezett…
A film az utóbbi évek egyik legjobban sikerült
politikai thrillere. Bár hiányzik belőle a magával ragadó izgalom és a sodró
lendület, mégis maximálisan odaszögezi maga elé a nézőt. Hogy miért? Többek
között azért, mert Roman Polanski munkájáról van szó, aki képes olyan atmoszférát
teremteni a filmhez, amitől a
Szellemíró sokkal több lesz egy átlagos kriminél. A bele csempészett apró és ízléses
humor pedig csak még szórakoztatóbbá képes varázsolni az egész művet. Azt
hiszem, maga a rendezés teszi olyan lebilincselővé az egész mozit, hiszen ezek
mellett Polanski másik nagy erőssége az is, hogy elképesztően jól bánik a
színészeivel, bravúrosan instruálja őket.
Pierce Brosnannek még sosem állt ilyen jól
szerep, szinte lubickol Adam Lang karakterében. Ewan McGregor, mint mindig, most
is kifogástalan alakítást nyújt a hétköznapi író szerepében. Ahogy Tom
Wilkinsonra és Olivia Williamsre sem lehet panaszunk. Bár ők olyan fontos
szerephez, ha nem is jutnak, mégis fontos karaktereik hitelessége. További
kellemes meglepetést okoz még Kim Cattrall, a Szex és New York Samanthája a
miniszterelnöki titkárnő szerepében, akiből eddig nem igazán néztem ki, hogy
komolyabb szerepben is meg tudná állni a helyét.
A Szellemíróval Polanski számos fesztiválon
elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat, amit száz százalékig meg is
érdemelt. A film persze nem több, egy stílusos, régi vágású politikai kriminél,
ami néhol a rendező régi munkáit képes idézni, de ha már csak ezért is, egyszer
megéri megnézni.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése