Clint Eastwood az álomgyár - jelenlegi és
mindenkori - egyik legnagyobb alakja. Ehhez kétség nem fér. Nem semmi filmeket
tett le az asztalra, akár színészként tekintünk rá, akár rendezőként.
Miután megtudtam, hogy a rendező egy
természetfeletti thrillert forgat Matt Damon-nal, rögtön felkaptam a fejem, de
megmondom őszínén, közel sem ezt vártam. Eastwood ezen mozija számomra hatalmas csalódás.
Mindjárt kifejtem miért, de előbb nézzük a
sztorit, ami három szálon indul el, hogy aztán a végkifejletben fonódhasson
össze; George (Matt Damon) képes kommunikálni a holtakkal, ám ezt inkább
átokként, mintsem, ajándékként éli meg.
Az újságíró Marie (Cécile De France) egy
halálközeli élményt követően a „túloldal” megszállottjává válik.
Marcus (Frankie McLaren), a 12 éves fiú,
szeretne kapcsolatba lépni nemrégiben elhunyt ikertestvérével, Jason-nel.
A rendező ezúttal Peter Morgan, kétszeres
Oscar-jelölt forgatókönyv író történetét vette alapul, ami a nézők alapból sem
alacsony elvárásait, csak még magasabbra emelték. Lehet, hogy pont e miatt, nem
tudom, de sajnos a nagy öreg legújabb munkája nem igazán tudott megfogni. Sőt,
különösen felejthetőre sikeredett.
Nem sok újszerűség van benne, de nem is ez a
legnagyobb gond vele, sokkal inkább az, hogy az egész csak úgy lóg a levegőben.
A film tempója nagyon lassú, és néhány jelenetet leszámítva nagyon lapos is. A
filmvégi katarzis pedig - mely általában a rendező védjegye szokott lenni -,
ezúttal sajnos elmarad.
A színészekkel nincs gond, mindenki megtalálta
a helyét a kamerák előtt, egyedül az ikreket alakító George és Frankie McLaren
játéka volt élettelen.
A mozira persze nem csak a nagy nevek miatt
lehet felfigyelni, hiszen Oscarra is jelölték, méghozzá a legjobb vizuális
effektek kategóriában, a nyitóképsorok miatt. Ám ez a CGI tsunami (ami miatt
Japánban tiltólistára került a film), közel sem lett annyira jó, mint amennyire
annak beállították. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogyan tudta ez kiütni a
Tron: Örökséget a kategóriából, mikor az nemhogy egy jelölést, de még egy díjat
is megérdemelt volna.
Mindenesetre a Hereafter egy csendes és
egyszerű film, ami ugyan nem rossz, de ahhoz túlon-túl felejthető, hogy méltó legyen Clint Eastwood filmográfiájában.
Hiszen a rendező nem egyszer bizonyította már, hogy tud ő ennél jobbat is, és
bízom benne, hogy megörvendeztet még minket a Titokzatos Folyóhoz, vagy a
Gran Torino-hoz mérhető remekművekkel is.
5,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése