Valahogy sosem éreztem magamhoz közel Superman karakterét. Emlékszem, már kiskoromban is rettentően zavart, hogy miért nem ismeri fel senki, ha leveszi a szemüvegét. És talán a mindenekfelett álló képességeit is kissé túlzásnak találtam. De aztán mindig akadt egy két kaland, ami elfeledtette velem ezeket az apróságokat, és kellemes kikapcsolódást nyújtottak (The Death Of Superman, Secret Identity, Superman vs. The Elite...). Ám az igazán nagy kedvenceim közé sosem került be az acélember. Ezért is fájt már régóta a fogam James D. Hudnall sztorijára, ahol Superman helyett a főszerepet az örök ellensége, Lex Luthor kapja:
Egy alkoholista újságíró, Peter Sands egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy feltárja Lex Luthor életútját, ám amikor ez a milliárdos zseni fülébe jut, csöppet sem repes az örömtől...
Az egyik legnagyobb érdekessége a sztorinak, hogy Superman mindössze csak egyetlen egy képkocka erejéig jelenik meg, ám akkor is csak egy elmosódott foltként. Mondhatni nem része e történetnek. Mindössze alteregójával, Clark Kent-tel találkozunk, aki mint mindig, most is egy esendő átlagember képében mutatkozik. "Lex életrajza" tehát nem a megszokott szuperhős történet, hiszen amellett, hogy a főhőst a kispadra ültették és a nemezisé lett a főszerep, a sztori is inkább emlékeztet egy klasszikus noir, illetve krimi ponyvára.
Eduardo Barreto rajzai tökéletesen passzolnak a mű sötétebb, mondhatni neo-noir világához. A flashback-ek közti átvezetők például kimondottan ötletesre sikeredtek.
Sok szempontból tehát kiemelkedik a mű Superman történeteinek átlagából, ám valami mégis hiányzik belőle. Amellett, hogy elképesztően rövid lett (mindössze 50 oldal), az alapötletből sem ragadták ki a benne rejlő lehetőségeket. Épp kellően felcsigázza az olvasót, de aztán mikor a csúcspontra érne, leül és megszakad. Bár többet vártam tőle, azért így sem lett egy rossz darab a Lex Luthor: The Unauthorized Biography.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése