A néhány éve hatalmas sikerként a köztudatba robbanó Modestep egy csapásra vált garázszenekarból, teltházas koncerteket adó bandává. Tavaly egyébként volt szerencsém élőben is megtekinteni a zenekart a Fishing On Orfű nagyszínpadán, és ha nem is volt életem legnagyobb koncertje, azért remekül adta vissza slágereit a brit négyes. Egy nagyobb csend után pedig végre újra hallatott magáról a zenekar és végre megjelentette debütlemezét Evolution Theory címmel.
Már a koncerten is megfogott a Show Me A Sign című szerzeményük, mely egy remek klippel volt hivatott beharangozni jelen korongjukat. Ez egyébként az album egyik legerősebb szerzeménye, mondhatni tökéletes a korong nyitódalának. Majd megint csak egy ismerős nótával találkozhatunk, az electro beütésű Another Day remekül viszi tovább az első dallal megkezdett hangulatot. Még az Evolution Theory sem lenne rossz, bár inkább tekinthető a zenekar legismertebb nótájának, a Sunlight-nak a felvezetőjének. Ezt követően számomra kicsit összefolyt az anyag, bár kétségtelenül akadnak ötletes megoldások, ilyen például a szaggatottan előre törtető Freedom. De alapvetően az itt következő dalok túl érdektelenek és unalmasak, még a címüket sem érdemes megemlíteni. Végül az album kilencedik dala, a megint csak ismerős To The Stars rántja vissza az éppen elszundikálni készülő hallgatót. Ezek után megint néhány perc semmi következik (talán a Take It All-t tudnám kiemelni egyedül), hogy aztán a régi kedvencek megint mosolyt húzzanak az arcunkra. A három utolsó tétel még elég jó, de azért annyira nem, hogy megmentsék ezt a felemás korongot.
Igazából az egész albumot áthatja ez a minőségbeli ingadozás; a remek indítást összességében gyenge dalok követik, amiket néhol megakaszt egy-egy kiváló nóta. Nem lehetnek valami termékenyek egyébként a srácok, mivel az összes előző szerzeményük helyet kapott az albumon, persze ezt most nem is rónám fel hibaként, mert ezek alkotják az album erősebbik oldalát. A két évvel ezelőtti Feel Good, Sunlight, To The Stars, Slow Hand, vagy akár a nagy kedvenc Bite The Hands nélkül bizony kimondottan gyenge lenne az Evolution Theory. Az album egyébként 17 számot tartalmaz, míg a Deluxe verzió 24-et, ám a bónusz remixek totál felejthetőek, és csak még jobban elnyújtják a már amúgy is túl hosszú lemezt.
Stílusilag nem igazán tudnám behatárolni a korongot. Könnyű lenne ráhúzni, hogy dubstep, de azért a Modestep nagy mértékben nélkülözi a műfajra jellemző monotonitást, így annak is érdemes meghallgatnia, akit esetleg emiatt nem esett volna még neki. Bár az összképet tekintve nekem annyira nem jött be, azért a jó dalok tényleg barmi jók, helyet is kaptak a futós playlistemben, de az albumot biztosan nem fogom rongyosra hallgatni. Viszont ha azt nézem, debütalbumnak ez egyáltalán nem rossz.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése