Laurent Bouhnik sokat vállalt, amikor úgy döntött, hogy a szoftpornót mély, lélektani drámával vegyíti. A hűség, monogámia és nemiség kérdéseit feszegetni próbáló film nem csak hogy rettentő unalmas lett, de roppant kínos és felszínes is.
Adott egy nagyon misztikusnak és vonzónak beállítótt lány, Cecile, aki inkább csak egy egyszerű szűzk*rvának hat. A lányról, azonkívül hogy az apja meghalt, semmit nem tudunk meg. De valamiért rettentően maga alatt van, és minden szembejövő figurának felkínálkozik, hogy aztán meggondolhassa magát.
A készítők kínosan próbálkoznak valami mondanivalót tömködni a szoftpornós jelenetek közé, vajmi kevés sikerrel. Először azt gondoltam, hogy a probléma a rendezővel nemével van, mert egy férfi nem képes női szemszögből életszerűen elmesélni egy történetet. De aztán belegondoltam, hogy bizony nem egyszer volt már rá példa, hogy hitelesen és megkapóan mesél női perspektívából az erősebbik nem. Elég csak Woody Allen-re gondolnunk, aki rendszerint minden komolyabb, illetve drámaibb szerepet nőkre oszt. Ám Laurent Bouhnik sajnos képtelen túllépni a legostobább közhelyeken, így története hiteltelenné válik. Remekül mutatja ezt a vizuális ábrázolásmódja, melyben a nők, fecsegő punciként vannak jelen (nem túlzok, a barátnőket csupán deréktól lefelé látjuk a zuhanyzóban).
A film alapvetően ugyanannyira komolyan vehetetlen, mint a pornók kerettörténete. És bár a lányok mutatósak, a képek pedig néhányszor tényleg el vannak találva, nem elegek ahhoz, hogy bárki érdeklődését fenntartsák. A Q - Érzékek Birodalma tehát két szék közé esett. A történet váza harmatgyenge egy nagyjátékfilmhez (mondhatni nincs), ám szoftpornónak is túl "szoft". Az pedig, hogy véresen komolyan próbálja magát venni csak még nevetségesebbé teszi.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése