Sokszor kerülök vitába a drogokkal kapcsolatban, mert képtelen vagyok megérti, hogy a szesz, vagy a cigi, társadalmilag miért teljesen elfogadott, amikor a fű nem. Persze ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a mókacigi használata teljesen rendben van, de közel sem olyan káros mint a fent említett két párja. És ezzel most göröngyös talajra vetődtem, nem is szeretnék ebbe mélyebben belemenni, viszont azzal már nem lehet vitába szállni, hogy az egyik legpusztítóbb, legmérgezőbb és legkeményebb tudatmódosító szer kétségtelenül az alkohol. És bár sokak szerint a legális kábítószerek nem sorolhatóak igazán a drogok közé, a legnagyobb különbség mindössze annyi, hogy míg az egyik kulturálisan elfogadott, addig a másik nem.
És hogy miért hoztam fel mindezt? Nos, mert a Smashed is az alkoholizmus témakörével foglalkozik, amit már ezerszer, ezerféleképpen feldolgozták (legutóbb a Flight-tal, Denzel Washington elképesztő alakításában), ezért nem is vártam túl sokat a filmtől, de mégis sikerült meglepnie.
Az alkoholista Kate (Mary Elisabeth Winstead) nagyjából elérte a mélypontot. Már karrierjét is veszélyezteti az ital, férje, a szintén függő Charlie (Aaron Paul) pedig képtelen számára segítséget nyújtani a változásban.
A színészek korrektül hozzák a rájuk szabott szerepeket. Aaron Paul gyakorlatilag a Breaking Bad Jesse-jeként köszön vissza. Mary Elisabeth Winstead viszont meglepően jó, Kate figuráját emberien és hitelesen formálja meg. Bár lehet kissé elfogult vagyok vele, hiszen minden tekintetben a zsánerem (kicsit talán lehetne alacsonyabb)...
Ám a legnagyobb erőssége a filmnek az teljesen új szemlélet. Míg a legtöbb hasonszőrű alkotás azt mutatja be, hogy milyen rossz alkoholistaként élni, és hogy ez mennyire tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, valamint a használó életét, addig itt ennek éppen az ellenkezőjét láthatjuk. Eleinte a minden percben vedelő házaspár mondhatni irigylésre méltó, önfeledt boldogságát követhetjük szemmel. A dolgok pedig akkor kezdenek elromlani, amikor Kate úgy dönt, hogy leteszi a piás üveget. Ez pedig egy dicsérendő és bátor húzás volt az alkotók részéről, ami meg is hálálja magát. Persze közel sem tökéletes, úgy gondolom lett volna még lehetőség ebben a koncepcióban, amit nem aknáztak ki kellően, azért így is kiemelkedőnek tartom műfaján belül (és itt most az alkoholista tematikájú filmeket kell érteni).
Tehát senki ne várjon egy Billy Wilder klasszikusához hasonló drasztikus alkotást, a Smashed sokkal inkább tekinthető egy amolyan független, feelgood amerikai mozinak. Szerencsére a visszafogott, jobbik fajtából.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése