A hidegháborúban minden nyílt konfliktus tiltott, így az amerikai Dick Marcinko nem számíthat segítségre az egyszemélyes szabotázsai során. No nem mintha ő ezt nagyon bánná, hiszen karaktere a jellegzetes B-kategóriás akcióhős klisékkel van telepakolva, és nem riad vissza semmitől. E remekmű egyébként a mai napig elismert katonai szakértőként tevékenykedő azonos nevű úriember könyve alapján készült.
Nehéz bármi jót írni a Rogue Warrior-ról, de azért megpróbálom. Elsőként Mickey Rourke szinkronhangja ugrott be, de valójában az ő jelenléte sem emeli a színvonalat. Az egész játék lapos és érdektelen, úgy ahogy van. Szerencsére rövid, bár ez sem igazán pozitívum.
Egyszerűen nevetséges, ahogy a játék pályáról pályára ismétli önmagát. Minden alkalommal egy hangtompítós pisztollyal indítasz, majd nyomulsz előre, és ölsz. A mesterséges intelligencia nem hogy rossz, de gyakorlatilag nincs is. Az ellenfelek nem fognak kiszúrni, hacsak nem szemből támadsz, így a lopakodós módszer módfelett hatékony tud lenni. Sőt, szerencsére süketek is, így nyugodtan kiiktathatsz bárkit, a tőle néhány méterre álló társa észre sem fog venni semmit az egészből. A fedezékrendszer ugyan működőképes is lehetne, pusztán csak nincs rá szükség, mivel az akciók taktikusságot még csak nyomokban sem tartalmaznak.
Semmi kihívás nincs a játékban, én személy szerint felesleges időpocsékolásnak éreztem az egészet. Nem is értem, mi motiválhatja a fejlesztőket egy ilyen mű készítése során. Egy újabb ötlettelen öld-ahol-éred típusú FPS a Rogue Warrior, ahol egyetlen pozitívumként azt tudnám felhozni, hogy rövid. Ez pedig azt hiszem mindent elmond róla.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése