Véletlenül sikerült elcsípnem a hollywoodi
tinivigjáték klón, Álom.net-et. A műfaj már őshazájában, az államokban sem
tudhat maga mögött akkora rajongótábort, mint az első „piték” korszakában, így
nem értem mi szükség volt erre. Persze már megszokhattunk, hogy nálunk csúszás
van mindenből, de erre a rettenetre akkor sincs mentség.
Igazság szerint, már rengeteg rossz visszhangot hallottam a filmmel
kapcsolatban, így nagyon alacsonyra helyeztem a mércét, nulla elvárásokkal. A
helyzet sajnos az, hogy ezt a művet nem lehet eléggé lehúzni, annyira rossz. Ez
már ugyan a kezdő képsorok láttán lejött, de szent küldetésemnek éreztem
végignézni, hogy aztán írhassak róla egy bejegyzést, nehogy véletlenül más is
átélje azt az örökkévalóságnak tűnő másfél órát, amit én elszenvedtem a
képernyő előtt.
Reginát (Labancz Lilla), a nagyon trendi pomponcsapat szőke,
nagyon trendi vezérszurkolóját egy weboldal miatt kicsapják a nagyon trendi
sportgimiből, és egy elit iskolába száműzik (ami egyébként azért elit, mert
mindenki egyenruhát hord). Kezdetét veszi hát az elkényeztetett, gazdag
csinibaba harca, hogy beilleszkedjen és elfogadják az új iskolájában, miközben
a nézők egy elképesztő jellemfejlődésnek lehetnek a tanúi.
Sok minden kavarog most a fejemben, nem is tudom, mivel
kezdjem. Talán a hihetetlenül blőd párbeszédek, amik először szemet szúrtak
nekem. Forgács Gábor, aki nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is
„remekel” ebben a borzalomban, szerintem jó ideig elszigetelve, remeteként
élhetett a gemenci erdő közepén, mert hogy a külvilággal minden kapcsolata
megszűnt, az biztos! A szereplők szövegét megpróbálta ugyan tiniszlengben
megírni, de ezzel csak azt érte el, hogy a maradék hitelességét is elvesztve,
olyan kínosan hat az egész, hogy mi, nézők szégyelljük el magunkat, hogy
egyáltalán vettük a bátorságot megnézni ezt a „szuperprodukciót”.
A színészi teljesítményeket nézve, sajnos messze nem a
főszereplő cicababánk volt a legrosszabb, van itt még nekünk
egy Csernóczky Ádámunk, Czifra Kingánk, vagy éppen egy Steiner Kristófunk, akik
akárhányszor feltűnnek a képernyőn, sikítani lehet.
Mégis a legnagyobb mélypontja a filmnek, a zene volt.
Hihetetlen mennyiségű híg sz@rt zúdítanak a gyanútlan néző nyakába. A szokásos
magyar nyáltengereken túl, az alkotóknak volt még energiájuk idegesítő
félperces szennybetétekkel gazdagítani ezt a filmnek nem igazán nevezhető
valamit.
Sok eredetiség sincs benne, ám ez eddig rendben is volna,
hiszen a műfaj egyik erős tulajdonsága, hogy a már meglévő klisékből is képes
stabil várat építeni, mely ha össze is dől, másfél-két órán keresztül képes
megállni a lábán. Sajnos az Álom.net nem tartogat mást a számunkra, mint
pofátlan nyúlásokat, melyekbe nem is mennék bele… Legyen elég annyi, hogy a
jelenetek zöme ismerős lesz majd valahonnan.
Azt meg, hogy miért pont Labancz Lillára esett a választás Regina
szerepét illetően, megint nem értem. Színészi kvalitásokat tekintve körülbelül
mindenki egy szinten mozog, ez eddig rendben is volna. Na de a többi szereplő -
beleértve a statisztákat is -, mérföldekkel jobban néznek ki. Igaz, ez az én
véleményem, szubjektív, lehet rajt vitatkozni. De azon viszont nem, hogy ez a
film mekkora egy hulladék. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de
megszületett a film, mely felveszi a versenyt a Kis Vukkal.
0/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése