Batman: Arkham Asylum - Batman: Arkham Elmegyógyintézet (1989)

A The Long Halloween után nézzük mit tartogathat nekünk a ’89-es Serious House on Serious Earth (Komoly talajon komoly ház) alcímen is futó képregény, mely talán minden idők legsötétebb és leggroteszkebb Batman eposzát tárja elénk.

A sztori szerint Joker és a többi páciens átveszi az uralmat az Arkham felett, túszul ejtve az alkalmazottakat. Így az álarcos igazságtevő kénytelen bemenni a rengeteg – nagyrészt ő általa oda juttatott – kényszerzubbonyos közé rendet rakni. Ám a denevérember nem is sejti, hogy az elmegyógyintézet, labirintusra emlékeztető falain belül, résztvevőjévé válik a gonosztevők beteges játékainak...

Az alapvetően két szálon futó cselekmény egyik legnagyobb érdekessége, hogy Batman ősellenségei ezúttal nem a megszokott formájukban mutatkoznak meg. Sokuk betegségét pszichológiai síkon keresztül is megismerhetjük. Nagyon jó példa erre Harvey Dent, alias Kétarc kezelésének bemutatása, aki ezúttal nem egy elegáns bűnözőként jelenik meg. A képregényben egy megtört személyiségként láthatjuk viszont, aki decidophobiájának hála még azt sem képes eldönteni, hogy kimenjen-e a budira, avagy sem.

Érdekesség, hogy ez volt a kedvenc képregénye az impulzív pszichopatát oly zseniálisan megformáló Heath Ledger-nek. Nem is csoda, hiszen már a képregény panelei is épp oly kaotikusak, mint Joker elméje maga.

De mint már azt említettem, a történet két szálon fut; A Sötét Lovag túráját Amadeus Arkham 1900-as évek első felében játszodó élettörténete töri meg olykor-olykor, ahol betekintést nyerhetünk a folyamatba, hogyan vált az elhivatott pszichiáter az intézmény alapítójaként, annak kezeltjévé.

Remek ötlet volt Grant Morrison-tól a helyszínt a hírhedt Arkham elmegyógyintézet falain belülre helyezni, hiszen Batman karaktere mindig jó alapot nyújt a készítőknek a különböző pszichózisok bemutatására. Az egész mű alatt érezteti az olvasóval, hogy a denevérember tökéletesen passzol a többi beteg mellé, nem lóg ki közülük. Ahogy Batman is fogalmaz;

„Attól tartok, hogy amikor bemegyek az épületbe, és becsukódik mögöttem az ajtó, az olyan lesz, mintha hazatérnék.”

Ám Morrison pusztán csak az őrület magvait ülteti el a zseniális alapötletével és történetével. A tébolyt Dave KcKean képei emelik igazán mesteri szintre. A bizarr és szürreális festményei  egyszerre válnak a mű idegtépően csendes ám annál beszédesebb elemeivé. Batman javarészt csak egy kísérteties sziluettként tűnik fel a különböző rajzokon, kiemelkedve ezzel a többi szereplő közül, Bruce Wayne-nel pedig nem találkozhat az olvasó. A kötet másik kiemelten ábrázolt figurája természetesen Joker, akinek elfolyó arca, mintha csak a víz felszínén visszaverődő tükörkép volna.

Az Arkham Asylum bizony nem a megszokott szuperhős történet. Mindenidők egyik legnépszerűbb Batman kötete sokkal inkább sorolható a pszichothriller műfajába, mely sötétebb és súlyosabb, mint azelőtt bármikor.

9/10