Kirk Jones nem kis rizikót vállalt, mikor úgy döntött
újragondolja Guiseppe Tornatore Cannes-ban is díjazott filmjét. Sajnos az
eredeti alkotást nem volt szerencsém látni, így anélkül írok a filmről, hogy
párhuzamba hoznám eredetiével.
Frank Goode (Robert De Niro) felesége halála után ráeszmél,
hogy gyerekei szívesebben osztották meg dolgaikat anyjukkal, mint vele. Miután
a közös családi programot mindegyikük visszamondja, orvosa utasítását figyelmen kívül
hagyva, útra kel, hogy meglátogassa mind a négy csemetéjét. Az út során
rengeteg csalódás éri, rá kell jönnie, hogy közel sem olyan sikeresek és
boldogok, mint azt ő hitte...
A film leginkább a Schmidt Történetét juttatta eszembe, bár a tárgyalt mű egy jóval halkabb és visszafogottabb darab. Néhol ugyan giccsesnek találhatjuk, a
rendező és a színészek ügyesen mentik meg, illetve törlik ki emlékezetünkből
ezeket a pillanatokat. A végén pedig marad egy szerethető mozi, ami a
család összetartását hangsúlyozza. A kapcsolatok hiteles ábrázolása pedig csak
még inkább életszagúvá teszik a filmet. A színészeket remekül válogatták ki
szerepeikre, mindenki nagyon jó alakítást nyújt, különösen Robert De Niro, akit
nagyon régen láttam már ennyire formában.
Megjegyzem, mostanában sok drámánál veszem észre azt, hogy
el van nyújtva, sok benne az üresjárat. Ezt az Everybody's Fine esetében egyáltalán nem
éreztem, a rövid játékidő tökéletesen ki van töltve. Egy tanulságos történetet
kapunk arról, hogy sosem szabad elhanyagolnunk azt, aki hozzánk tartozik.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése