A haldokló félben lévő fantasy dömping egyik utolsó
lovasaként indult harcba a Tintaszív,
ám az első csapásokat sem sikerült túlélnie. Amit A Gyűrűk Ura nem is oly rég elindított, azt legalább annyira
gyorsan le is rombolták az azt követő fantáziaszülemények. Azért a kasszára
még jó ideig sokat hozó Harry Potterben lehetett bízni, de mára annak is vége. Pedig ez a
műfaj, akárcsak a sci-fi, hatalmas lehetőségeket rejt magában, mégis ezeket
valamiért a stúdiók nem igazán használják ki. Az álomgyár ritkán mer szakítani
a jól bevált tini recepttel, de olykor azért akadnak jó ötletek, mint például a
Tintaszív esetében is. Persze a alapszitu az maga egy dolog, és megint más a
megvalósítás…
Mortimer Folchartnak (Brendan Fraser)
különleges képessége van; ha hangosan felolvas egy könyvből, annak szereplői
megelevenednek, életre kelnek. Mortimer egy nap, mikor kislányának mesét olvas
egy Tintaszív nevezetű könyvből, előhívja Kaprikornuszt, a mese könyörtelen
főgonoszát, feleségét pedig „beleolvassa” a műbe. Innentől kezdve hősünket
egyetlen cél vezérli; megtalálni feleségét és kihozni a könyvből.
A film nagyon
jól érzékelteti, miért is fordultak el az emberek a fantasy műfajától. Minden
adott lenne egy jó kis fantasy-hez, de az alkotók nem éltek a történet adta
lehetőségekkel. A trükkök és a látvány remek, ahogy a színészekre sem lehet
panaszunk. Talán Brendan Fraser az, aki lehetett volna jobb is ennél - hol van
már a múmiából megismert nagyszájú Rick?
Összességében a film nem annyira rossz, sőt, egy estés mozinak talán még meg is felel. De a történet, jóval többet kíván ennél. Például kimondottan nagyot ütött volna, ha sorozatként indítják el a sztorit,
és rendesen kibontják. Még tanító célzata is lehetett volna, megismertetve a
klasszikus meséket, és szépirodalmi műveket az emberekkel. Így viszont a
feledés homályába merül(t) a Tintaszív,
akárcsak megannyi hasonszőrű társa.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése