Nehéz egy olyan ellentmondásos városról filmet forgatni,
mint New York, az álomgyár mégis tett rá egy kísérletet, a végeredmény pedig
egész jó lett. A mozi betudható a négy évvel ezelőtti Párizs, szeretlek! párdarabjának is akár, hiszen sémáját tekintve,
ugyanúgy épül fel; 11 rendező, 11 kisfilmje került egy csokorba, amikben a
közös pont nem más - a beszédes cím után szerintem könnyedén kitalálható -,
mint New York. Továbbá sikerült egész nagy neveket összeverbuválni a filmhez, hiszen
a színészek között olyan nagyágyúkkal találkozhatunk, mint Bradley Cooper, Andy
Garcia, James Caan, Eli Wallach és még sorolhatnám. A rendezők között pedig
Natalie Portman direktori debütálása mellett, megjelenik még Brett Ratner vagy
akár Allen Hughes is.
Míg a Párizs,
szeretlek! esetében különálló darabokat láthattunk a város életéből, melyek
mindegyike kerületekre lett szétosztva, itt a rövid epizódok, ha
áttetszőlegesen is, de itt-ott összekapcsolódnak, hiszen a szerelem
mindegyikben így vagy úgy, de megjelenik. Ám szerencsére az alkotóknak sikerült
ügyesen kikerülniük, hogy átessen a film a ló túloldalára, és átalakuljon egy
rózsaszín felhőben lebegő öncélú képeslappá. Az arányokat ilyen tekintetben
ügyesen adagolták, a rövidfilmeknek pedig azt hiszem, mindegyike megállná
külön-külön is a helyét. A baj csak az, hogy egyes történetek mégis anélkül
peregnek le, hogy igazán a részévé válnának az egésznek.
A rendezőknek egyetlen nap állt rendelkezésükre leforgatni
epizódjaikat, és szinte mindenki más szemszögből nézte az adott témát. A
történetek nagyon különbözőek lettek, attól függetlenül, hogy az adott sorsok
kiemelése a nagy tömegből, a nagyváros és a szerelem mindegyikben ott lapul
valahol. Találunk köztük ugyanúgy szürreálisabb alkotásokat, mint
földhözragadtabb műveket is. Tehát ritmusukat tekintve a New York, I Love You
fejezeteinek teljesítménye nagyon hullámzó. A színészek is változóan
teljesítenek, de ha mindenképpen ki kellene emelnem valakit, az Shia LaBeouf
lenne, akiből ki se néztem eddig, hogy képes ennyire érzékenyen is megformálni
egy karaktert.
Sajnos nem volt még alkalmam New York utcáit róni, de innen
Európából tekintve, a város egy olyan képet mutat magáról, amit leginkább a
nyüzsgés és a folytonos pörgés jellemez. Na már most, ez a fajta rohanás egy az
egyben hiányzik a filmből, pedig a néző elvárásait nézve, nehéz elképzelni egy
olyan filmet, ami a világ fővárosát tárja elénk a fentebb említett hangyaboly
bemutatása nélkül. Ehelyett az alkotók inkább azt választották, hogy egy-egy
történetet, egy-egy emberi sorsot emelnek ki a millióból, és azt kapják
lencsevégre. Félreértés ne essék, ez nem negatívum, sőt, sokkal inkább pozitívan
sült el a film egészét tekintve.
Összességében nehéz lenne eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, a
jelenleg tárgyalt, vagy a négy évvel ezelőtti párizsi szösszenet. Egy biztos;
ahogy a francia verzió, úgy az amerikai is teljesen élvezhető, kellemes filmélményt nyújt. A végeredmény könnyed és egységes lett, ám ugyanakkor sokszínű
is. Egyvalamit én akkor is hiányolok belőle; ez pedig a humor.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése