2012. december 5., szerda

The Haunting in Connecticut - Kísértetjárás Connecticutban (2009)

Egy horror, mely azt próbálja velünk elhitetni, hogy valós eseményeken alapszik. Nem egyszer találkozhattunk már hasonló alkotásokkal, ami nem véletlen. Nyilván tisztában vannak vele a készítők, hogy ha, ezt a bizonyos „based on a true story”-t odabiggyesztik a mozi elé, a nézők máris komolyabban veszik a dolgot. Ez eddig rendben is volna. Na de nem kéne minden jött-ment horror elé betolni, hiszen nem lenne jó, ha ez a kis mondatocska elveszítené az erejét és varázsát. Márpedig, ha még sokszor eljátsszák velünk, végül ez fog történni.

A szellemjárta horror mozi egy amerikai család sötét erőkkel való találkozását mutatja be nekünk. A Campbell család Connecticutba költözik, súlyosan beteg fiúk miatt, aki így közelebb kerül a kórházhoz, ahol kezelik őt. Vadonatúj viktoriánus otthonuk, viszont nem várt meglepetéseket tartogat számukra. Kiderül hogy a ház, azelőtt egy ravatalozó volt, ahol a tulajdonos démonidézéssel ütötte el felesleges szabadidejét, aki halála után a kísérteteket hátrahagyta. Így most a családnak kell szembenéznie az életükre törő túlvilági lényekkel.

A mozi nagyon jó képsorokkal indít. Az egész intro nagyon el lett találva, a gond csak az, hogy képtelen ezt az erős kezdést fenntartani, folyamatosan lejjebb ereszkedik az a bizonyos mérce. Sőt, ahogy haladunk előre, egyre inkább kezd érdektelenségbe fulladni az egész. Na meg aztán ott van az a bizonyos mondat, ami arra utal, hogy minden, amit látunk valóban megtörtént. Nos, szerintem nincs ember, aki a film végeztével elhinné, hogy ezek a dolgok bárkivel is megestek volna. Legalábbis nem ebben a formában, az biztos.

Egy ilyesfajta film esetében fontos szerepet kap maga a ház; ezt a készítők is tudták, így az „otthon” kiválasztására nem panaszkodhatunk. A kísérteties zenével keveredve pedig tökéletes atmoszférát ad a borzongáshoz. Viszont a film előnyei ennyiben ki is merülnének. A színészek átlagosak, ahogy a szerepeik is azok. A mozi menete pedig túlontúl kiszámítható, a vége pedig összecsapott. Talán egynek megteszi (esetleg a haverok mellett), így azért ki lehet bírni egyszer, de nem az a fajta film, amit később újra meg újra elővennél, vagy felemlegetnél.
5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése