A Zsarolás után úgy gondolom megérdemel egy bejegyzést Alfred Hitchcock brit korszakának egyik legkiemelkedőbb darabja (talán még a 39 Lépcsőfok képes felvenni vele a
versenyt ebből az időszakból).
Az alapsztorit egy 1880-as években megtörtént eset ihlette; Egy
Angliába tartó expresszvonaton rengeteg különböző, színes karakterrel
ismerkedünk meg. A középpontban egy lány, Iris (Margaret Lockwood) áll, aki útja során
megismerkedik Miss Froyttal (Dame May Whitty), a bájos idős hölggyel. A két nő hamar
összebarátkozik és együtt ebédelnek az étkezőkocsiban. Miután visszatérnek
fülkéjükbe, Iris egy rövid időre elbóbiskol, ám mikor felébred, az idős hölgyet
nem találja sehol. Elkezdi keresni, de az összes utas azt állítja, hogy Miss
Froyt nem létezik, Iris pedig végig egyedül utazott.
Könnyen lehet, hogy a történet nem új senkinek, hiszen két
remake is született a zseniális alapötletből. Az első, említésre sem méltó
feldolgozás 1979-ben készült el, azonos címmel. Majd ezt követte 2005-ben az
egész tűrhetően összehozott Légcsavar, Jodie Fosterrel. Persze az eredetit,
egyik alkotás sem közelíti meg.
A filmben szinte minden olyan elem fellelhető, ami miatt a
mesteri angol rendező alkotásai kiemelkednek a nagy átlagból. A Londoni randevú
első jelenetei lazán és könnyedén csúsznak át egymásba, hogy aztán a feszültség
a vonaton lezajlódó eseményekben teljesedhessen ki. Persze ezek a kezdő
jelenetek fontosak, hiszen itt ismerjük meg a szereplőket, akik a kor
alkotásaihoz képest igen jól ki vannak dolgozva (különösen nagy
telitalálat a szurkálódó angol páros).
A film eredeti címe (a magyar fordítás borzasztó, felejtsük
el!) szintén nagyon el lett találva, mivel kettős jelentéssel bír. Nem csak
Miss Froyt karakterére, de a főhősnőnk jellemfejlődésére is
utal.
Hitchcock
ekkor még nem volt olyan felkapott sztár, így a film költségvetése sem rúgott
túl nagyra. Az egészet egy kisebb Islingtoni stúdióban vették fel, ahol
mindössze egyetlen vasúti kocsi állt a stáb rendelkezésére. A film poros
hangulata, pont ezek miatt, leginkább a maketteken és háttérvetítésen látszik
meg. Nem mintha ez bármennyit is levonna a mű értékéből. Hiszen a Londoni
randevú egy nagyszerű sztorival, remek figurákkal és szellemes dialógusokkal
megáldott mű, ami zseniális ötvözete a komédia és a kémfilm műfajának.
9/10
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése