2012. október 21., vasárnap

Lake Mungo (2008)

Joel Anderson első nagyjátékfilmjét is beválogatták 2010 "legjobban sikerült" horrorjai közé. Igaz, a mozi két évvel ezelőtt született, az államokba csak 2009 végén érkezett meg az ausztrál dokumentarista horrorfilm, mely egy 16 éves lány halálát, majd az azt követő kísérteties eseményeket kívánja feldolgozni. 
A történet egy tizenhat éves lány, Alice Palmer történetét dolgozza fel, aki úszás közben vízbe fullad. Nem sokkal a temetést követően, a gyászoló család egy sor megmagyarázhatatlan, természetfeletti eseményen megy keresztül, mely egyfajta hurrikánként söpör végig rajtuk. A szülők kénytelenek szembesülni Alice féltve őrzött titkaival, mely szépen lassan kezdi kirajzolni a lány rejtélyes múltját.

A mozi leginkább a Paranormal Activityt juttatta eszembe. Igaz, ez másképpen értelmezi az áldokumentum film fogalmát, mint azt az előbb említett darabnál, vagy akár az Ideglelésnél láthattuk. Itt nem rángatózik a kamera megállás nélkül és nincsenek hirtelen vágások, váratlan kép, illetve hangeffektek. Helyettük egy jóval hatásosabb módszerhez nyúltak a film alkotói, ami nem más, mint az ismeretlentől való félelem. A film lassan és magabiztosan adagolja a rémületet, mely még a szkeptikusokat is képes elgondolkodtatni.
A karaktereket amatőr színészek keltik életre, akik hihetetlenül életszerűen és hitelesen képesek játszani. Nyilván azért a film stílusának is köszönhető ez, de nagyon jól hozzák a rájuk bízott szerepeket. Alice karakterét nem láthatjuk túl sokszor, személyét inkább a családján, pasiján és barátain keresztül ismerjük meg, így végül ő válik a mozi középpontjává.

Csodálkozom, hogy a film miért nem ért el nagyobb sikereket, hisz egy kiváló alapötlettel és egy még kiválóbb megvalósítással állunk szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még Hollywood is lát némi potenciát benne, így David Leslie Johnson-t (Az Árva) már fel is kérték, hogy írja újra a történetet. Nem hinném, hogy a remake képes lesz felülmúlni az eredeti mű hangulatát, de majd meglátjuk. Mindenesetre örülök, hogy végre akadt egy horror, ami méltó rá, hogy bekerüljön az After Dark-os nyolc közé.

Visszatérve a filmhez; a Lake Mungot nem lehet egyértelműen beskatulyázni a horror műfajába, hisz képes volt kihasználni a történetből adódó drámai vonalat is. A Palmer család vívódásai, akárcsak egy valódi dokumentumfilm esetében, képesek együttérzést és empátiát kiváltani a nézőből. Ezek a mozzanatok teszik igazán elgondolkodtatóvá a filmet. Így, miután leszállt a teljes sötétség, és megbizonyosodtunk róla, hogy nincs senki a házban, tegyük be a a Lake Mungot, hogy egy kellemeset borzonghassunk rajta.
8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése