Joel Anderson első nagyjátékfilmjét is beválogatták
2010 "legjobban sikerült" horrorjai közé. Igaz, a mozi két évvel ezelőtt
született, az államokba csak 2009 végén érkezett meg az ausztrál dokumentarista
horrorfilm, mely egy 16 éves lány halálát, majd az azt követő kísérteties
eseményeket kívánja feldolgozni.
A történet egy tizenhat éves lány, Alice Palmer történetét
dolgozza fel, aki úszás közben vízbe fullad. Nem sokkal a temetést követően, a
gyászoló család egy sor megmagyarázhatatlan, természetfeletti eseményen megy
keresztül, mely egyfajta hurrikánként söpör végig rajtuk. A szülők kénytelenek
szembesülni Alice féltve őrzött titkaival, mely szépen lassan kezdi kirajzolni
a lány rejtélyes múltját.
A mozi leginkább a Paranormal Activityt juttatta eszembe.
Igaz, ez másképpen értelmezi az áldokumentum film fogalmát, mint azt az előbb
említett darabnál, vagy akár az Ideglelésnél láthattuk. Itt nem rángatózik a
kamera megállás nélkül és nincsenek hirtelen vágások, váratlan kép, illetve
hangeffektek. Helyettük egy jóval hatásosabb módszerhez nyúltak a film alkotói,
ami nem más, mint az ismeretlentől való félelem. A film lassan és magabiztosan
adagolja a rémületet, mely még a szkeptikusokat is képes elgondolkodtatni.
A karaktereket amatőr színészek keltik életre, akik
hihetetlenül életszerűen és hitelesen képesek játszani. Nyilván azért a film
stílusának is köszönhető ez, de nagyon jól hozzák a rájuk bízott szerepeket.
Alice karakterét nem láthatjuk túl sokszor, személyét inkább a családján,
pasiján és barátain keresztül ismerjük meg, így végül ő válik a mozi
középpontjává.
Csodálkozom, hogy a film miért nem ért el nagyobb sikereket,
hisz egy kiváló alapötlettel és egy még kiválóbb megvalósítással állunk
szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még Hollywood is lát némi potenciát
benne, így David Leslie Johnson-t (Az Árva) már fel is kérték, hogy írja újra a
történetet. Nem hinném, hogy a remake képes lesz felülmúlni az eredeti mű
hangulatát, de majd meglátjuk. Mindenesetre örülök, hogy végre akadt egy horror,
ami méltó rá, hogy bekerüljön az After Dark-os nyolc közé.
Visszatérve a filmhez; a Lake Mungot nem lehet egyértelműen
beskatulyázni a horror műfajába, hisz képes volt kihasználni a történetből
adódó drámai vonalat is. A Palmer család vívódásai, akárcsak egy valódi
dokumentumfilm esetében, képesek együttérzést és empátiát kiváltani a nézőből.
Ezek a mozzanatok teszik igazán elgondolkodtatóvá a filmet. Így, miután
leszállt a teljes sötétség, és megbizonyosodtunk róla, hogy nincs senki a
házban, tegyük be a a Lake Mungot, hogy egy kellemeset borzonghassunk
rajta.
8/10
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése