Na gondoltam kezdetnek összegyűjtöm a nagy kedvenceimet egy helyre, hátha valaki kedvet kap hozzájuk. Mivel nagyon nagy rajongója vagyok Alfred Hitchcock munkásságának (nem hiába a szakdolgozatomat is belőle írtam), előástam egy régebbi irományom, mely a pocakos angol rendező egyik hallhatatlan mesterművét veszi górcső alá:
Az 1950-es évek abszolút Hitchcock éve volt, hisz több kasszasikert
is sikerült letennie az asztalra. Bár főszereplőit általában nemzetközi hírű
sztárok alakították, úgy, mint James Stewart vagy Grace Kelly, az előállítási
költségek nem voltak túl magasak. Ezt leginkább annak köszönhette, hogy a
mesterien összerakott történet legtöbbször egy helyszínen játszódik, ily módon
filmjeinek magas bevételei még tiszta nyereséget is hoztak beruházóinak.
Hitchcockról tudnunk kell, hogy minden alkalmat megragadott,
hogy alkotásaiban érvényesíteni tudja tudása teljes skáláját. Ennek
köszönhetjük, hogy a mester sok kiemelkedő alkotása nem merült feledésbe, és
évtizedek múltán is nézők milliói imádják. Ezt sikerült is neki bebizonyítania,
miután úgy rendelkezett, hogy filmjeit csak halála (1980) után mutassák be
újra. Kiderült, hogy művei semmit sem vesztettek értékükből. Alfred Hitchcock
életműve azok közé a művészi teljesítmények közé tartozik, amelyeknek bátran
előlegezhető a „halhatatlan” jelző.
1954 különösen jó évnek számít a mozgókép történetében, hisz
a mester két alkotással is megörvendeztette a nagyérdeműt. A voyeurista Hátsó Ablak mellett a kifogástalan Gyilkosság Telefonhívásra című mozijával teszi még
felejthetetlenebbé nevét; A történet egy szokványos szerelmi háromszöggel
indít. Egy férj (Ray Milland) miután rájön, hogy felesége (Grace Kelly) szeretőt
tart, féltve jómódú életét, úgy dönt, elteszi láb alól az asszonyt. Miután a
gyilkosság minden részletét aprólékosan megtervezi, zsarolással ráveszi egy
volt évfolyamtársát a bűntény elkövetésére. Persze a tervbe hiba csúszik, így a
férfi kénytelen egy zseniális B-tervet rögtönözni…
A Warner Bros. 1953-ben megvásárolta Frederick Knott
nagysikerű Broadway-darabját, mely Gyilkosság Telefonhívásra címmel futott. Az
angol rendező rögtön észrevette benne a hatalmas lehetőségeket, így az eredeti
szerzővel, Knottal karöltve, hamarosan ki is dolgozták a mozi szkripjét. Hitchcocknak
persze már volt tapasztalata színpadra íródott művek feldolgozásával,
gondoljunk csak az 1948-as munkájára, a Kötél-re (ami szerintem a mester legjobb
munkája). Mivel a rendező tudta, hogy az eredeti darab értéke, az egy térben
történő feszültségből származik, nem engedett az elképzeléséből, miszerint nem
szabad felfújni a színpadi műhöz képest a mozit sem. Rengeteg jelenetre csupán csak
utalást kapunk, ahelyett hogy elénk tárná azokat, a film fő helyszínében, a
nappaliban tartva minket.
Érdekesség, hogy a Gyilkosság Telefonhívásra sosem számított egy nagy alkotásnak a rendező szemében. Inkább amolyan ujjgyakorlatként tekintett rá, hogy egy színpadon jól működő darabot a filmnyelv különböző eszközeivel mesélhessen el. Pedig a film egyértelműen Hitchcock legjobb alkotásai közé sorolható, attól függetlenül, hogy nem a legismertebb. A szűk térbe szorított feszültség, a kiváló karakterrajzok és a magával ragadó dialógusok tökéletes felépítése, melyeket a színészek hibátlanul eljátszanak, mind-mind a mű halhatatlanná válását segítették elő.
Érdekesség, hogy a Gyilkosság Telefonhívásra sosem számított egy nagy alkotásnak a rendező szemében. Inkább amolyan ujjgyakorlatként tekintett rá, hogy egy színpadon jól működő darabot a filmnyelv különböző eszközeivel mesélhessen el. Pedig a film egyértelműen Hitchcock legjobb alkotásai közé sorolható, attól függetlenül, hogy nem a legismertebb. A szűk térbe szorított feszültség, a kiváló karakterrajzok és a magával ragadó dialógusok tökéletes felépítése, melyeket a színészek hibátlanul eljátszanak, mind-mind a mű halhatatlanná válását segítették elő.
Amellett, hogy Hitchcock határozott súlyt helyez arra, hogy megőrizze a
színdarab kamarajellegét, új dolgokkal is kísérletezett. A filmet 3D-s polaroid
nyersanyagra rögzítették, pedig mindössze 30 napig tartott a forgatás. A mozi
mégsem technikai újításai miatt vált emlékezetessé. Ezt inkább a remek
színészeknek köszönhetjük. Grace Kelly (akivel ebben a filmben dolgozott
először együtt a zseniális angol rendező) alakításáért, még a New Yorki
Filmkritikusok díját is megkapta. Bár közel sem olyan hatalmas, mint az Oscar
díjas Ray Milland játéka, aki hibátlanul hozza a jóvágású, kifinomult és precíz
gyilkos személyét. A többiek inkább háttérbe szorulnak mellettük, igaz, a
forgatókönyv sem ad akkora teret nekik.
Kivételesen a film szinkronja is remekre sikeredett, így bátran merem ajánlani, mind az eredeti, mind a magyar hangokkal való megtekintését. Ahogy a legtöbb Hitchcock moziban, úgy itt is jelen van a suspense, mely a kiválóan építkező dramaturgiában és a jól megírt dialógokban teljesedik ki.
Kivételesen a film szinkronja is remekre sikeredett, így bátran merem ajánlani, mind az eredeti, mind a magyar hangokkal való megtekintését. Ahogy a legtöbb Hitchcock moziban, úgy itt is jelen van a suspense, mely a kiválóan építkező dramaturgiában és a jól megírt dialógokban teljesedik ki.
Lehet, hogy a mester amolyan rutinmunkának tekinti filmjét,
ám ne feledjük, hogy más rendezők munkásságai közt, egy élet főművének
számíthatna. Kétségtelenül az egyik legjobb filmje.
10/10
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése