Shadow of a Doubt - A Gyanú Árnyékában (1943)

Halála előtt néhány évvel megkérdezték Hitchcockot, melyik munkáját tartja személyes kedvencének, mire ő habozás nélkül rávágta, hogy A Gyanú Árnyékában-t. Nem könnyű egy legjobbat választani ennyi halhatatlan mestermű közül, az egyszer biztos. Én személy szerint nem tudnék választani, hiszen ő az a rendező, aki újra és újra képes volt túlszárnyalni önmagát, és a közönség valamint a kritikusok elvárásait. Tény, hogy fénykorát az 1950-es és ’60-as években élte, hiszen ekkor készítette el az olyan, mindmáig hibátlan remekműveket, mint a Hátsó Ablak, Szédülés, Psycho, vagy a Gyilkosság Telefonhívásra. Persze rengeteg kiváló alkotással lehetne még folytatni ezt a sort, de ne feledkezzünk meg a fénykorát megelőző időszakról sem. Mert bár lehet, hogy közelsem olyan közismertek ezek a művei, mégis ugyanolyan mesteriek és időtállóak, mint a fentebb említett munkái.

A Kötél és a Manderley-ház Asszonya mellett úgy vélem A Ganyú Árnyékában volt a mester legjelentősebb műve az 1940-es években.

A történet, ahogy azt megszokhattuk, egy klasszikus krimire épül; A Newton-család a feleség öccsét, Charles Oakley-t várja. Miután a férfi (Joseph Cotten) megérkezik, a vidéki város lakói - akik tudnak gazdagságáról -, kedvesen fogadják. Röviddel ezután feltűnik két rejtélyes idegen, akik Oakley és Newtonék után érdeklődnek. Charlie (Teresa Wright), a nagyobbik lány megtudja, hogy detektívek és hogy Charles bácsit gyilkossággal gyanúsítják. Megpróbál a férfivel, annak sötét múltjáról beszélni, de gyanúja eloszlik amikor gyilkosként egy másik embert tartóztatnak le. Oakley mégis el akarja hagyni a várost…

Gordon McDonell regényírónak köszönhetjük az eredeti történetet, ami hamar megfogta Hitchcockot. Nem először dolgozott hozott anyagból és nem is utoljára. A rendező mindig is szerette a filmnyelv különböző eszközeivel elmesélni egyik kedvenc könyvét, vagy éppen darabját. A mester ezen alkotása messze nem a legjobb alapsztorival megáldott Hitch-mozi, de a karakterek és a dialógusok annyira piszkosul jól működnek, hogy mégis képes a többi klasszikusához méltó magasságokba emelkedni.

A színészek között olyan nagyágyúkkal találkozhatunk, mint Joseph Cotten, vagy Teresa Wright. Előbbivel az Aranyplgár-ban és Harmadik Ember-ben, míg utóbbival az Életünk legszebb évei-ben találkozhattunk már. Bár sokan Joseph Cotten jutalomjátékának tartják a filmet - aki egy amolyan igazi Hitchcock figurát személyesít meg -, jómagam inkább a két színész kettősét tartom igazán felejthetetlennek. Vannak filmek, amik nem lennének ugyanazok, a főszereplő-páros nélkül (Harcosok Klubja). A hihetetlenül erős környezetrajz (ezt Hitchcock itt fejlesztette tökélyre) pedig csak méginkább emeli a mű értékét.

A forgatókönyv legnagyobb részét Thornton Wilder írta, amit aztán Sally Benson újságíró, és Alma Reville, Hitchcock felesége pofozott ki. A részletekre pedig, mint mindig, nagyon nagy figyelmet fordított a maximalista rendező. Az ideális otthont Santa Rosa-ban találta meg, amire tökéletesen illet a középosztálybeli leírás, ám mire a forgatás kezdetét vette volna, a házat újrafestették, és itt-ott átépítették. Ezt Hitch kérésére, a tulaj beleegyezésével a stúdió „varázsolta” aztán vissza eredeti formájába. 

A Gyanú Árnyékában egy kitűnő film, világos cselekményvezetéssel és nagyszerű karakterekkel. Bizony a kihagyhatatlan műveinek egyike.

10/10