Mivel a hidegháború idején a filmipar igen nagy
lóvét látott a nukleáris katasztrófa témájában, az ezzel foglalkozó regényekre
gyorsan rátette pénzéhes mancsait Hollywood. Így történt ez Peter George "Két óra múlva világvége" című művével is,
amire az akkor már ismert, de még feltörekvőben lévő Stanley Kubrick csapott le.
A történet röviden: Jack D. Ripper tábornok betegesen paranoiás. Rögeszméje, hogy a komcsik az amerikaiak életére akarnak törni, ezért úgy dönt, ledob rájuk néhány atombombát, megelőző csapásként. Az amerikai elnöknek csupán egy-két órája marad, hogy megakadályozza a harmadik világháború kitörését.
A történet röviden: Jack D. Ripper tábornok betegesen paranoiás. Rögeszméje, hogy a komcsik az amerikaiak életére akarnak törni, ezért úgy dönt, ledob rájuk néhány atombombát, megelőző csapásként. Az amerikai elnöknek csupán egy-két órája marad, hogy megakadályozza a harmadik világháború kitörését.
A projectet a rendező először háborús drámaként képzelte el,
majd miután hozzálátott a tervekhez, kezdett körvonalazódni benne valami
egészen más. Rájött, hogy sokkal több potencia van egy fekete humorral nyakon
öntött szatírában. Segítségképpen egyik jó barátját kérte fel - aki egyben a
humoros írásairól is elhíresült Terry Southern volt -, majd ketten teljesen
kiforgatták az eredeti művet önmagából. A Columbia Pictures persze csak azzal a
feltétellel ment bele a dologba, ha sikerül megnyernie a filmhez a zseniális
angol komikust, Peter Sellerst. Kubrick háromszorosan is túlteljesítette
feladatát, hisz Sellers három karaktert formál meg a filmben. A rendezőnek
persze sietnie is kellett művével, hiszen Sidney Lumet hasonló témában kezdett
el filmet forgatni (Biztos Csőd). Peter Sellers persze a lehető legjobb
választás volt a szerepre, ezt az is mutatja, hogy mikor a rendező szabad kezet
adott neki, és engedte improvizálni, az amúgy komor rendező is gyakran
felnevetett forgatás közben. Az ex-náci atomtudós, Dr. Strangelove figurája pedig,
szinte egy az egyben a komikus improvizációinak szülötte.
A film témájának aktualitása miatt a Columbia kényszerítette
Kubrickot, hogy a film elején figyelmeztesse a nézőket, hogy a filmben látottak
nem történhetnek meg a valóságban. Érdekesség, hogy állítólag Ronald Reagan
mikor megnézte a filmet a benne látott tanácsterem iránt érdeklődött, ami
egyébként nem létezik. Először nem is akarta elhinni, hogy nem létezik, és
csupán csak a fantázia szüleménye. Persze, azóta ez a szoba beleivódott a
mozgókép történelmébe, olyan alkotásokkal, mint az Austin Powers, a Deep
Impact, a Támad a Mars!, vagy akár a Muse egyik videoklipje.
A fim hatalmas sikere sokat segített Kubricknak, hogy
megszilárdítsa helyét Hollywoodban, és senki se szólhasson bele a munkáiba. A
későbbi Űrodüsszeiával azt is elérte, hogy övé legyen az utolsó vágás joga. Ahogy
azt a mestertől megszokhattuk, kevés eredeti zenét használt. Helyettük inkább
az amerikai hadsereg valódi indulóit hallhatjuk a filmben, erősítve a
militarista hangulatot.
A Kennedy-merénylet miatt eltolódott a film premierje egy
évvel későbbre, de az atomháború témája még mindig aktuális volt, főleg a kubai
rakétaválság korában. Ennek ellenére a film hatalmas siker lett, a nézők csak
úgy özönlöttek a mozikba, és ez még a film forgalmazóját is meglepte. Nem hiába vált a téma egyik legnagyobb kultuszfilmjévé.
10/10
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése