Rob Zombie-t lehet szeretni, vagy nem szeretni, de
tény, hogy a művészetek több ágában is nagy sikerrel kipróbálta már magát.
Először zenéjével robbant be a köztudatba, ahol a klipek direktora általában ő
maga volt. Nem sok kellett hát hozzá, hogy egy egész estés mozival is
bepróbálkozzon. Debüt-filmje, az House of 1000 Corpses egy amolyan igényesen
összerakott régi vágású horror, mely egy egész tűrhető folytatást is megélt.
Majd a Halloween újragondolásával rombolta hírnevét két alkalommal is. Igaz,
közben összedobott egy hangulatos kis fake előzetest a Tarantino-Rodriguez féle
Grindhouse-hoz, ám ahhoz, hogy kicsit gatyába rázza elpazarolt tehetségét,
szükség volt legújabb szösszenetére, El Superbeasto-ra.
A muzsikájával hatalmas sikereket elérő rendező, ezúttal a
saját képregényét (igen, még olyanja is van neki) varázsolta rajzfilm köntösbe.
Főhősünk, El Superbeasto, aki valaha sikeres pankrátorként tündökölt, most viszont
hősként tölti ki megmaradt szabadidejét. Persze tudnunk kell róla, hogy nem
éppen az a szuperhős alkat. Inkább érdeklik a nők, meg a kajálás, mint bárki
megmentése. Ellentétben húgával, Suzi X-el, aki viszont komolyan veszi hős
feladatait, a maga szőke cica-baba módján. Aztán itt van még nekünk Dr. Satan,
aki ördögien gonosz terveit szövögeti a pokol mély bugyraiban, mert csak úgy
válhat a világ urává, ha megszerzi a lányt, aki az ördög jegyét viseli magán,
vagyis Velvet Von Black-et. Csakhogy hősünk, El Superbeasto is őrá pályázik,
hisz, mint tudjuk, élete a pin@ körül forog, így hát segítségére siet Suzi X
is, hogy együtt szálljanak szembe az elvetemült Dr. Satannal.
A szinkronhangokat remekül eltalálták. Tom Papa, mint az
önelégült Superbeasto nagyon jó, akárcsak a rendező felesége, Sheri Moon
Zombie, aki Suzi X vinnyogó hangját kölcsönzi a filmhez. Viszont az igazi
nagyágyúk Paul Giamatti és Rosario Dawson. Mindkettejük hangja karakteres,
melyekkel hihetetlen mértékben képesek játszani. Rosario Dawson „karcos károgása”
pedig felér egy simogatással a fülnek. További kellemes meglepetést szolgálhat
még Danny Trejo, aki egy mellékszerep erejéig tűnik fel (legalábbis a hangja) a
moziban.
Amúgy a film pörög végig, a játékidő hihetetlenül tömörre
sikeredett. Ahogy ellőttek egy poént, már kapjuk is a következőt. Bár
megjegyezném, hogy humora eléggé ízléstelen és trágár, amiket én szeretek
távolról elkerülni. Rob Zombie filmje mégis szórakoztatott. A rengeteg utaláson
és fricskán nem keveset nevettem (többek között, saját filmjeire is reflektál).
A mozi legjobb elemeként pedig kiemelném a náci zombikat, akik ahányszor
megjelentek a képernyőn visítottam a röhögéstől, és úgy gondolom, ha ezt elérte
a film nálam, akkor már megérte megtekintenem. Mellesleg a rajzokkal sincs
semmi probléma; egyszerűek és lényegre törőek. A csajok dögösek, a horror
klasszikusok karikatúrái pedig mind felismerhetően, de ugyanakkor nevetségesen
köszönnek vissza.
A három évet és tíz millió dollárt felemésztő mozi amúgy egy vérbeli Rob
Zombie-féle őrület, szóval akinek nem jöttek be a rendező eddigi munkái, jobb
ha El Superbeasto kalandjait is messzire elkerülik, ám aki egy kicsi kis
potenciát látott bennük, nyugodtan adhat neki egy esélyt. Nekem bejött.
8/10
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése