Shichinin no Samurai - A Hét Szamuráj (1954)

Akira Kurosawa, Ázsia máig talán legnagyobb direktora, filmjével tovább erősítette hírnevét, melyet már A Vihar Kapujában című zseniális művével kivívott. A japán műremek nemcsak hazájában lett hatalmas siker, hanem Amerikában is. Nem csoda hát, hogy hat évvel később az álomgyár le is csapott a történetre, hogy egy új, western köntösbe (A Hét Mesterlövész) öltöztethesse fel ezt a kitűnő mozit.

Kurosawa mesterműve 50 év távlatában és elámítja nézőit. A remek történetvezetés, az izgalmas cselekmény, de még a porosodó hangulata is segít, hogy felejthetetlenné váljon a Hét Szamuráj.

A film a XVI. Századi japánba kalauzolja el a nézőket, ahol egy falu lakói hét kóbor szamuráj segítségét kérik, az őket fenyegető veszéllyel (portyázó tolvaj bandák, katonák) szemben. Egy jelképes fizetség fejében a szamurájok életüket kockáztatva szállnak szembe a falut fenyegető ellenséggel. Eleinte inkább önmagukért küzdenek a bátor harcosok, ám fokozatosan, egyre határozottabban állnak a parasztok mellé, mígnem életüket is kockára téve védelmezik meg a falut a betolakodóktól.

A zseniális ázsiai rendező tökéletesen megfelelt a nyugati nézők igényeinek, igaz, a direktor nagy rajongója volt John Ford munkáinak, így kijelenthetjük, hogy a Hét Szamuráj részben, vadnyugati mozik ihlette alkotás. Bár a direktor felhasználja a western egyes elemeit, a hatás, amit elért, egészen újszerű. Itt fordul elő először, hogy a hősök erkölcsileg nem állnak mindenek felett, sőt, önző indítékok vezérlik tetteiket. Az, hogy a harcban a jók oldalán állnak inkább tudható be a véletlennek. Később ez az elem a western műfaj elengedhetetlen elemévé válik, gondoljunk csak az olyan későbbi klasszikusokra, mint a Django, a Volt egyszer egy Vadnyugat, vagy a Dollár trilógia, aminek mellesleg az eredetije szintén a „Kurosawa műhelyből” került ki.

A szamurájok karakterét és személyiségét részletesen kidolgozott jellemrajzon keresztül ismerhetjük meg, és nyomon követhetjük lelki átalakulásukat. Majd három órán keresztül izgulhatunk értük egy fenomenális kalandfilmben, mely úgy varázsol el minket az egykori hősök egzotikus világába, hogy alig bírunk a mozi végén felocsúdni a látottakból. Bár elismerem, néhol túljátszottnak érezhetjük az aktorok játékát, ám ez inkább a keleti filmgyártás stílusának tudható be, hiszen a színészek pazar alakításokkal teszik teljessé az amúgy is kifogástalan filmet.

Sajnos azonban az IMDb-n szembesültem a ténnyel, miszerint érkezik a legújabb remake. Igazából nem értem a dolgot. Valóban szükség van arra, hogy egy máig hibátlan alkotást a mai technika lehetőségeit kihasználva újraforgassunk? Mert szerintem nincs.

9/10