Itt van nekünk egy végtelenül sablonos horror, ami ha
gyenge is nagyon, azért még épphogy, de nézhető. Hogy miért? A recept nagyon
egyszerű. Fogjunk két női főszereplőt, akik különösen jól mutatnak a kamerák
előtt, továbbá vegyünk egy csodaszép helyszínt… lássuk csak… azt hiszem,
Argentína megteszi. Fűszerezzük meg ezt egy negatív férfi karakterrel
(elmebeteg, sorozatgyilkos, emberrabló… stb.), és egy rejtélyes pozitív,
szintúgy hímegyeddel (detektív, barát, ex-barát, titokzatos megmentő… stb.).
Hmm… mi kellhet még? Például némi történet, de ezt a luxust már nem engedhetjük
meg magunknak, így vegyük elő az instant klisé-zacskót (ami minden háztartásban
ott lapul a fiók legmélyén), majd szórjuk meg vele az egészet, és voilá! El is
készültünk napjaink egyik tucat-thrillerével/horrorjával, ami a műfaj
kedvelőinek garantált szórakozást nyújthat, és bombabiztos siker lehet, hiszen ha
a mozipénztáraknál el is hasal, még mindig ott a DVD piac, hogy a ráfordított
összegeket visszahozza.
A film egy ’70-es évekbeli angol thriller remake-je, ami két
angol biciklis lány történetét dolgozta fel, akik Franciaországba mennek
túrázni, azonban hirtelen egyiküknek nyomavész. Ezzel párhuzamosan feltűnik egy
fiatal, ám de nagyon rejtélyes férfi a színen. A fickó nyomozónak mondja magát,
aki egy fiatal lányokra vadászó sorozatgyilkos után kajtat. Az éppen tárgyalt
mozink ezt, a már eleve felejthető alkotást gondolta újra az elsőfilmes Marcos
Efron rendező tolmácsolásában. Az alapsztori maradt ugyanez, annyi
különbséggel, hogy az alapszituációt Argentínába helyezték.
Nem igazán értem mi szükség volt erre, hiszen már az eredeti
mű (igen, sajnos volt szerencsém hozzá) sem okozott kellemes élményeket
számomra. Bár megjegyezném, hogy az új verzó jobb lett eredetiénél, bizony még
így is nagyon kevés.
A két hősnőt ezúttal Amber Heard és Odette Yutsman alakítja,
akik bár tényleg nagyon dekoratívak, szerepüket erősen túljátsszák. De gondolom,
a castingnál nem is a színészi képességeket figyelték, mint elsődleges szempontot.
Az erősebbik nemet Karl Urban képviseli a filmben, akinek
karaktere annyira sablonos, és felületes, hogy egyszerűen ő maga sem tudott vele
mit kezdeni, és ez látszik minden jelenetén; a figurája egyszerre esetlen, ostoba,
és gagyi.
Pozitívuma a mozinak a fényképezés, ám ez ott ki is merül,
mikor a táj, a természet és a bringás hölgyek vannak a középpontban, mert az
akciókat tekintve már eléggé hadilábon áll a dolog.
Mint már említettem a film, a klasszikus horror paneljeiből építkezik;
kiszámítható karakterek, pont rosszkor lerobbanó autó, „a lány rittig nem arra
fut amerre kéne” effektus, és még sorolhatnám... de nem teszem, aki szereti az
ilyen filmeket, az ezt is szeretni fogja, aki meg nem, az ne nézze meg. Itt jöhet
a kérdés: akkor én minek is néztem meg? Nos, igen, én valahol a kettő között
mozgok. Próbálok nyitott lenni mindenre… Sőt, azt hiszem nincs műfaj, amiben ne
találnám meg a magamét. És akármennyire is próbáltam meglátni a jót a filmben, a
főszereplő hölgyeket (akik közül választani sem tudnék, tényleg annyira
mutatósak) és a tájat leszámítva, nem találtam semmit, ami megfogott volna. Ez
pedig nem elég ahhoz, hogy egy mozi igazán élvezetessé tudjon válni.
4,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése