Heath Ledger utolsó filmje egy lebilincselő mese,
Terry Gilliam képzeletének tolmácsolásában. Ahogy azt a rendezőtől
megszokhattuk, a The Imaginarium of Doctor Parnassus is épp ugyanúgy beszippant minket, akárcsak a csavaros és elgondolkodtató 12
Majom, az őrült és elborult Félelem és Reszketés Las Vegasban, vagy éppen a különösen nyomasztó és elmebeteg Tideland. Ezúttal
a vágyaink varázslatos világába kalauzol el minket, a saját képzeletünkbe, mely
olykor mélységesen sötét tud lenni, de ne feledjük, „csak a sötétségben látni
meg az igazi fényt”.
A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus (Christopher
Plummer) páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének. Varázstükrén
keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába
léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között. A
társulat vezetője, még évekkel ezelőtt alkut kötött az ördöggel (Tom Waits), és az cserébe
lánya (Lily Cole) életét kérte. Parnassus egy furcsa idegenben (Heath Ledger)
látja minden reményét, hogy megmentse lánya életét, ám hamarosan rá kell
jönnie, ő sem olyan makulátlan, mint azt elsőre gondolta.
A filmipar egyik jelenlegi legnagyobb mesemondója, Terry Gilliam, a
Grimm után ismét Heath Ledgert szúrta ki filmje főszerepére, aki kitűnő
választásnak bizonyult. Ahogy a Sötét Lovaggal már bizonyította, remek színész,
és ez a Doctor Parnassusban nyújtott alakításán is tökéletesen kivehető. Sajnos
korai eltávozása megnehezítette a film forgatását, és utómunkálatait. Ez
érződik is kicsit a filmen, de nem mondhatnám, hogy kifejezetten zavaró volna.
Gilliam mindenképpen be szerette volna fejezni Heath utolsó
munkáját, így három jóbarátját (Jude Law, Johhny Depp és Colin Farell) kérte meg, hogy játsszák el a
színész megmaradt jeleneteit, és mindhárman kiváló munkát végeztek. A beugró
aktorok mind az egykori Joker játékát vették át. Különösen Depp-et
emelném ki hármójuk közül, aki néha annyira megtévesztő szerepében, hogy
elgondolkodtam kit is látok a vásznon. Jude Law kicsit a háttérbe szorul, apró
szerepével, míg Colin Farell az, aki igazán jelentős szerephez jut a filmben.
Ám az mindenképp figyelemre méltó gesztus, hogy a filmből bejövő bevételeket az
idő előtt eltávozott Heath lányának, Matildának ajánlották fel.
Lehet vitatkozni, mi Terry Gilliam legjobb munkája, az
biztos, hogy sok van. Nekem személy szerint a 12 Majom a csúcs, és a Doctor
Parnassus a közelébe sem ér. De minden összehasonlítgatás nélkül, a film
egyáltalán nem rossz. Sőt, rengeteg gyönyörű képet rejt magában, melyek
ámulatba ejtik a nézőket, és az emlékezetükbe ivódnak. Azoknak, akik szeretik a
mesefilmeket, biztos hogy a Doctor Parnassus sem fog csalódást okozni, viszont a földhözragadtabb réteg (és ez itt most nem feltétlenül negatívumként értendő) jobb ha elkerüli.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése