Wes Craven a modern horror egyik legnagyobb
alakja. Azt hiszem, ezzel mindenki egyet kell hogy értsen, aki kicsit is
jártas a műfajban. Az olyan produkcióknak köszönhetően, mint a Rémálom az Elm
Utcában és a Sikoly, nemcsak két jelentős horror-franchiset indított el, hanem
magát a zsánert is megújította. Gondoljunk csak a Freddy Krueger karakterét
követő horror-hősök „inváziójára”, vagy a Sikollyal útjára induló tini-horror
hullámnak, melyek végérvényesen rátették a kezüket magára az egész véráztatta
műfajra. De ha csak azt nézzük, hogy mennyi remake-nek ad alapanyagot még ma is
Craven bácsi korai munkái (Az Utolsó Ház Balra, Sziklák Szeme), láthatjuk hogy
bizony mindenidők egyik legnagyobb horror gurujáról van szó.
Craven utoljára 1994-ben állt elő saját forgatókönyvvel,
kedvenc karaktere, Freddy hetedik mészárlásához. Azóta csak a rendezésre és
produceri teendőkre koncentrált. Utolsó mozija a 2005-ös Red Eye volt, ami
szerintem egy teljesen korrekt iparosmunka, a zseniális Cillian Murphy-vel és
Rachel McAdams-szel a főszerepben. 2010-ben viszont két filmmel tért vissza a horror
egyik nagymestere, az egyik a hozott anyagból készült Sikoly negyedik része, a
másik pedig a jelenleg tárgyalt My Soul To Take, melyet maga írt és rendezett.
Riverton mindig is egy csendes kisváros hírében állt, mígnem
egy sorozatgyilkos el nem kezdte szedni áldozatait. Miután a tudathasadásban
szenvedő gyilkológépet lekapcsolja a rendőrség, a közeli kórházban hét
gyermeknek adnak életet. 16 évvel később a gyerekekből tinik lesznek, és sorra
elkezdenek hullani. Netán a sorozatgyilkos tért vissza? Vagy valami egészen más
áll a háttérben?
Mint már említettük a 71 éves direktor jegyzi a film
forgatókönyvét is, melyet már 2008-ban el is kezdtek forgatni. 2009-ben került
volna bemutatásra a mozi, ám végül csak 2010-re jutott el a mozikig. Mi talán
jobban jártunk volna, ha egyből a DVD piacra dobják, hiszen a My Soul To Take sajnos
a rendező egyik legnagyobb szégyenfoltja. Megkockáztatom, ha nem ő jegyzi a
filmet, el se jutott volna a mozikig, annyira B és annyira tucat.
Úgy látszik Craven berozsdásodott. A film hemzseg a
kliséktől; minden egyes ijesztgetést, és fordulatot már negyedóra elteltével
meg lehet jósolni, főleg ha jártas vagy a zsánerben. Olyan érzésem volt végig,
mintha egy teljesen kezdő, amatőr direktor munkáját látnám, ami azt hiszem
különösen elszomorító a rendező nevét tekintve. A karakterek felszínesek és
személytelenek. A színészeket pedig szidni nem lehet, mert egy ennyire
kidolgozatlan sztoriban és figurákban érthető, ha nem találja senki a helyét.
Nincs is mit szépítgetni. Két szóval le lehet írni az egész
művet; unalmas és erőltetett.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése