2004-ben látott napvilágot a DC Comics stílusosan
kivitelezett akcióképregénye, melynek filmre-adaptálására, mindösszesen 6 évet
kellett várni. Ahogy az eredeti mű, úgy a mozi hangulata is megmaradt azon a
rerto-vonalon, amelyen egyre több akciómozi kezd járni. Hiszen elég csak magát
a sztorit nézni:
Az amerikai hadsereg egy különlegesen speciális osztagot dob
le a bolíviai dzsungel szívébe, azzal a feladattal, hogy egy katonai bázist
teljesen eltöröljenek a föld felszínéről, túlélőket nem hagyva maguk után. Ám
az akció kudarcba fullad, és a csapat tagjainak hamarosan rá kell jönniük; a
célpontok ők maguk voltak. Miután elhitetik az egész világgal, hogy az akció során életüket
vesztették, egy gyönyörű ügynöknő segítségével hozzálátnak megszervezni véres
bosszújukat, az őket eláruló Max ellen.
A mozi egyértelműen a nyolcvanas évek filmjeinek hangulatát idézi. És ezt nem csak a történet érezteti a nézővel, hanem a tőmondatokban
megírt dialógusok, a „mindent felrobbantok körülöttem” akciójelenetek, vagy
éppen a színészek felejthető játéka. Ez utóbbit, amúgy nem róhatjuk fel az
aktorok hibájaként, hisz maga a film sem igényel többet annál, minthogy
mindenkinek nagyon "cool"-an kell nézni. Üdefolt talán Chris Evans, akinek
különösen jól állnak ezek a nagypofájú, laza szerepek (plusz a London és a
Napfény óta tehetségét sem vonom kétségbe), és Zoe Saldana, akinek a formás kis
hátsójára többször is ráfókuszál a kamera.
Számomra, ami még erősen lehúzta, a már amúgy sem magas
színvonalat, az a Maxet alakító Jason Patric volt. Igaz, nem csak a színész
hibás ebben, hisz az egész karakter teljesen hiteltelen volt, ami csak még
nevetségesebbé tette a filmet, holott egy ilyen kaliberű mű esetében
elengedhetetlen volna egy épkézláb főellenség. A film
zárását pedig már a csinos kis végefőcím sem tudta megmenteni önmaga paródiájába
fordulásától.
Összesítve a The Losers egy nagyon látványos és
nagyon amerikai tesztoszteron-mozi, ami sajnos túlontúl felejthető, ám mégis
szórakoztató tud lenni egyszeri megtekintésre - de kizárólag csak akkor, ha az
ember elkapja azt a bizonyos agyhullámoktól mentes brain-off üzemmódot. Ám ha rám hallgattok, inkább választotok
valami mást, mert ennél azért jóval igényesebb és színvonalasabb akciófilmekkel
is találkozhatunk.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése