Predators - Ragadozók (2010)

Hazánk hollywoodi nagykövetének legújabb filmje végre melegséggel öntheti el mind a magyar közönség, mind a Schwarzenegger nevével fémjelzett eredeti mozi rajongóinak szívét, mert bizony a Predators méltó folytatása a ’87-es elődjének. Persze nem ez az első bőrlehúzása a témának, hisz a rettentően rossz második rész mellett két spin-off-ot is megélt az intergalaktikus vadász, melyek közül az első még a nézhető kategóriába esett, ám a második románc még tovább rombolta a Predator-filmek kultuszát. Ezúttal Robert Rodriguez nyúlt hozzá a témához, Antal Nimród felett bábáskodva, melynek köszönhetően minden Predator-fan mosolyogva törölheti le orcájáról a legördülő örömkönnyeket.

Robert Rodriguez az egyedi beállításai, és végtelen kreativitása mellett híres arról, hogy szinte semmi pénzből is képes egy látványos és monumentális mozit összehozni. Ezúttal is valami hasonló történt. A film büdzséje mindössze negyven millió dollár volt (ami egy blockbuster esetében nem mondható túl soknak), ám ez a látványon egyáltalán nem látszik. Ha mondjuk James Cameron kezébe adták volna a szkriptet, száz millió alatt meg se állt volna... Így hát, egyrészről már ez nagyon dicséretes a Predatorsban, másrészről pedig a forgatókönyv, mely végtelenül izgalmas, kellően vérengző, és megfelelően komoly(talan).

A texasi filmes közel másfél évtizede dobta össze az alapanyagot, mely akkor még Predator 3 munkacímen futott. Senior Rodriguez persze akkor még nem volt akkora név, hogy a Fox stúdió komolyan vegye őt. De a két fele-más AVP után elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye, majd kiszépítse történetét.

Igaz, miután konstatáltam, hogy ez bizony egy jó film, meg kellene említenem hazánk gyermekét is. De sajnos a szálakat igazán nem ő mozgatta, viszont tény, hogy jelesre teljesített mindenhol, ahova a keze elért. Sok rosszat nem tudnék a mozival kapcsolatban felhozni… na de előbb nézzük miről is szól a Ragadozók legújabb vadászata;

A nagyon eltalált nyitó képsorok után nyolc idegent hoz össze a sors egy hatalmas dzsungelben. Nem ismerik egymást, és fogalmuk sincs, hogy kerültek oda. Ám csakhamar rájönnek, egytől egyik hidegvérű gyilkosok (bérgyilkos, fegyenc, kommandós, Yakuza-tag…), a Föld legveszélyesebb ragadozói, kivéve egyiküket, egy orvost. Majd valami(k) elkezdi levadászni őket, szépen egyesével, az egyetlen cél pedig a túlélés marad.

A film egyszerre hajt fejet a kor zsánerének, és lesz méltó folytatása egy korszakalkotó mozinak. A készítők ügyesen használták a CGI-t, melyet egyáltalán nem vittek túlzásba, pedig ettől nem kicsit féltem, mielőtt beültem rá. Ezért jár nekik egy nagy-nagy piros pont, ahogy a dinamikusan és látványosan lehozott képekért is.

A mozi, menetét tekintve szintúgy a régi „kedvencet” idézi. A helyszín és a karakterek felépítése (nagyszájú elítélt, szótlan yakuza, nagydarab orosz…) már a film legelején ismert, de ez itt inkább pozitívuma, mintsem hátránya volna a műnek. Az atmoszférát jól elkapták, ügyesen érzékeltetik a nézővel a sarokba szorított szereplők indulatait. És akkor nézzük a film másik "magyar vonatkozását", Adrien Brody-t. Mikor először ütköztem szembe a hírrel, miszerint ő alakítja a mozi főhősét, már akkor elrontotta a kedvemet. Hisz valljuk be, nem egy Schwarzi alkat. Dicséretére váljék, hogy sokat készült a szerepre, és ez látszik is rajta. Amellett, hogy rengeteg edzéssel kellően kigyúrta magát a mozihoz, jól hozza a „mindenkit feláldozok, hogy túléljem” típusú könyörtelen katona figuráját is. Ám valamiért mégsem elég hiteles. Egyszerűen nehéz beleképzeli őt egy ilyen szerepbe, de tessék megnyugodni, a film színvonalát azért nem húzza le.

A Predators amúgy több elődhöz is kikacsint, ami külön öröm lehet a nagy AVP rajongók számára. Szép volt Nimród, de még inkább; szép volt Rodriguez!
7,5/10