Where The Wild Things Are - Ahol a vadak várnak (2009)

Ismét terítéken egy klasszikus amerikai mese. A film egy magányos, hiperaktív kölyök fejében lejátszódó látomás szeretne lenni, ami a számára különösen érthetetlen világból való menekülést próbálná szimbolizálni. Leginkább a Híd Terabithia Földjére című mozihoz tudnám hasonlítani, annyi különbséggel, hogy azért Csupó Gábor munkája igen erősre sikeredett.

Az Ahol a Vadak Várnak, a felnőttéválást szeretné bemutatni a maga sajátos módján; Max, akit édesanyja egyedül nevel, egy nagyobb veszekedés után elszökik otthonról. A fiú a képzeletébe menekül, egy hatalmas szigetre, ahol az óriási, leginkább családhoz hasonló közösségben élő „vadak” várják. Max kihasználja hiszékenységüket és naivitásukat, így a királyukká választja magát. Ám legbelül tudja, hogy nem maradhat velük örökké, hisz őt is várja egy család odahaza.

A film egy nagy sikerű ifjúsági regény feldolgozása, amiről azt érdemes tudni, hogy egyedül a hazájában, vagyis a tengerentúlon volt csak képes sikereket elérni (ez azt hiszem az imdb pontszámra is magyarázatot ad). Tehát nem véletlen, ha az európai közönség száját húzva forgatja a fejét a látottak után.

Megmondom őszintén, nekem nem tetszett. Végig úgy éreztem, hogy többnek akar látszani, mint ami. Nem is nagyon jut eszembe semmi jó a látottakkal kapcsolatban, így hirtelen. Talán a vadak szinkronhangjai, akik azért képesek voltak valamicskét tenni az ügyben, hogy el ne aludjak. A másik pozitívum, amit még ki lehetne emelni azok a szép képek, mert bizony - ha másra nem is - erre nagyon ügyeltek az alkotók (az operatőrnek jár egy piros pont).

Ám ami miatt képtelen működni a film, azok pont a karakterek. Ami azért is furcsa, mert egy híres gyerekkönyv esetében ez nem gyakran szokott előfordulni. Én személy szerint nem olvastam az eredeti művet, így semmi viszonyítási alapom nincs, de nem hiszem el, hogy ennyire üres és felszínes volna. Feltételezem ebben a forgatókönyvírók a ludasak.

Na de térjünk vissza a filmben feltűnő karakterekre. Először is ott van Max. Nem éreztem, hogy lett volna bármiféle jellemfejlődése a történet során, holott ezt elvárnánk egy ilyen mű esetében. Akivel a néző az egész film alatt találkozhat, az egy meg nem értett, agresszív, identitászavaros kölyök. Az állatok pedig Max jellemvonásainak felnagyított másai kellenének, hogy legyenek - gondolom én. De ezt sem sikerül igazán érzékeltetniük az alkotóknak, továbbá ezek a lények inkább ijesztőek, mintsem szerethetőek. A dialógusok élettelenek, az események értelem nélkül követik egymást, amit pedig a végén kapunk, nem más, mint egy százszor elmesélt kósza tanulság.

Az Where The Wild Things Are-ral az a legfőbb probléma, hogy a gyerekek még nem hiszem, hogy igazán megértenék, mit is szeretne a film valójában üzenni, önmagában pedig nem képes fent tartani az érdeklődésüket. A felnőtteknek pedig nem hinném, hogy bármi érdekeset tartogatna, hiszen már láthattuk mozit ebben a témában, sokkal összeszedettebben és érdekfeszítőbben (Híd Terabithia Földjére, Nagy Hal) tálalva. Így megmarad valahol a kettő között.

Az egyszer biztos, hogy nem könnyű szeretni ezt a filmet - legalábbis nekem nem sikerült.

4/10