Egy irodaház
konferenciatermében két ember egymás fejében „kószál”. Az elmék csatája még
csak 10 perce zajlik, amikor hirtelen az egyikük feje szétrobban a pszichikai
síkon vívott küzdelem végén. Kinek ne lenne ismerős a ma már kultikussá vált
jelenet? A ’80-as évek derekán, a VHS fénykorában az Agyfürkészők volt az egyik legnagyobb kedvenc. Egy
felmérés szerint ez a bizonyos harc – a kor tékás kedvencei közül – „a
legtöbbször kimerevített jelenet”. Persze nem csak ez teszi emlékezetessé David Cronenberg sci-fi remekművét.
A
cselekmény 237 olyan ember körül zajlik, akik képesek embertársaik agyáramaira
rákapcsolódni, azokat manipulálni és pusztán a gondolati erejükkel megölni
őket;
Egy Ephemerol nevezetű nyugtatószer rendszeres szedésével a
terhesség hónapjai alatt elérhető, hogy az újszülött gyermek telekinetikus
képességekkel rendelkezzen. Az egyik legtehetségesebb agyfürkésző, Derryl Revok (Michael Ironside),
földalatti szervezetével mindent elkövet annak érdekében, hogy elpusztítsa a
társadalmat míg egy másik hasonló társaság éppen azt próbálja elérni, hogy
békében éljenek. Egy neves tudós, Dr. Paul Ruth (Patrick McGoohan) minden erejével azon munkálkodik,
hogy egy különlegesen fejlett fürkésző (Stephen Lack) segítségével, kiiktathassa Revokot és
annak teljes szervezetét.
Egy sor összeesküvés elméleten alapuló thriller - Telefon
(1977), Kóma (1978), Földi űrutazás (1978) – után az Agyfürkészők is
tökéletesen példázza a gyanúba keveredett fantasztikus tudomány korszakát: a
kormány csak kihasznál és eldob, nem bízhatsz senkiben és semmiben. Cronenberg
’81-es munkája, a betegségekkel és mutációval foglalkozó mozik közül,
kétségtelenül a korszak egyik legjobbja. Valószínűleg Bryan Singer X-men
mozijai sem lettek volna ugyanazok, az Agyfürkészők inspirációja nélkül, hiszen
a fürkészőket olyan emberi mutánsokként ábrázolják, akiknek a képességeit az
emberi társadalom képtelen megérteni, és akik kénytelenek még a saját
szubkultúrájuk képviselőivel is állandó harcot vívni. Akárcsak az X-men
mutánsai, úgy az agyfürkészők is kénytelenek a társadalomtól elszigetelve élni.
Persze a kirekesztettség és a diszkrimináció problémaköre itt még nem
bontakozik ki teljesen, a szociális témák megtárgyalása helyett a korra oly jellemző, filmes hatások kerülnek inkább előtérbe.
Lévén ez egy vérbeli B-kategóriás mozi, senki ne várjon
világmegváltó gondolatokat, vagy felejthetetlen színészi alakításokat. A film
nem akar többnek látszani annál ami, és ez nagy előnyére válik. A színészek
alakításai már egészen más lapra tartoznak. Igazából ez jelenti a film egyik
gyenge pontját, ami nálam egy pontszámot simán lehúz a végeredményből. A három
főszereplő közül még talán Michael Ironside a legelviselhetőbb. A professzort
alakító Patrick McGoohan túlon-túl színtelen és üres, a központi figura
szerepében „tündöklő” Stphen Lack pedig egyenesen borzasztó. Gyakorlatilag az
egész mozi alatt egy arccal dolgozik, pedig a karaktere jóval többet igényelne ennél
- B-kategória ide vagy oda.
Persze mindezeken túl az Agyfürkészők egy élvezetes filmélmény. Váratlan
sikerének és kasszarobbantásának köszönhetően pedig David Cronenberg később
olyan remekműveket tehetett le az asztalra, mint a Videodrome, Meztelen Ebéd,
eXistenZ vagy A Légy. A film pedig számos folytatást megélt. Kell ennél több
bizonyíték egy film maradandó vonzerejére?
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése