Touch of Evil - A gonosz érintése (1958)

Orson Welles mesterien levezényelt munkája kétségtelenül a Noir műfajának egyik legjelentősebb darabja. A zsáner kezdetét az 1941-es Máltai Sólyomtól számítjuk, melynek aranykora egészen 1958-ig tartott. A korszak "lezárását" A gonosz érintése című alkotás jelentette. Ahogy az a klasszikus noiroknál lenni szokott, úgy ez a mű is egy korrupt, bűnös és velejéig romlott világot mutat be.

A mexikói nyomozó Ramon Miguel Vargas (Charlton Heston), amerikai feleségével (Jenet Leigh) egy határvárosba érkezik. Ám egy gyilkosságnak köszönhetően Vargas egy nyomozás kellős közepén találja magát. Ahogy az ügy darabkáit próbálja összerakosgatni, a nyomozó rájön, hogy Quinlan (Orson Welles) rendőrfőkapitány hamis bizonyítékokkal próbálja rács mögé juttatni a gyanúsítottakat…

Kukkantsuk bele kicsit a film hátterébe; Eleve az, hogy a film Orson Welles keze alatt készült, egy félreértésnek volt köszönhető. Eredetileg csak Quinlan szerepét játszotta volna, de Charlton Hestont úgy értette, hogy Welles is rendezi a filmet, így a stúdió attól tartva, hogy visszalép a szereptől, neki adták a rendezés jogát is. A Universal eleinte az egész mozit műteremben szerette volna leforgatni, ám a rendező ragaszkodott a valós helyszínekhez. A kaliforniai Venice városában meg is találta a megfelelő lerobbant környéket filmje sötét hangulatához.

A rendező évekkel később úgy gondolt vissza művére, mint élete legjobb forgatására. Nagy sztárokkal dolgozhatott, majdnem egymillió dolláros költségvetéssel, és egy nagy stúdió állt mögötte, ahol a fejesek nem szóltak bele a munkájába, mivel a forgatás nagy része éjszaka zajlott. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, itt sem ment minden olyan simán. A munkálatok végeztével a stúdió elvette tőle az utolsó vágás jogát, így a mozikba kerülő verzió már rendesen meg volt tépázva. Ráadásul "Touch of Evil" címmel is meg kellett barátkoznia, amit a stúdió erőltetett rá a filmre. Igaz, évekkel később Welles is belátta, hogy ez az egyik legjobb filmcím, az egész pályafutása alatt. A rendező, levélben kérte a stúdiót, hogy vágják újra a filmjét, a megadott szempontjai alapján, ám ez csak halála után történt meg, 1998-ban.

Amerikában éppen hogy sikerült visszahoznia a ráköltött összeget, míg a világ többi részén hatalmas sikereket ért el a film. Máig a legnagyobb noir-ok között említik.

Tudom, mindenki (méltán) imádja az Aranypolgárt, ám én mégis úgy gondolom, hogy - a Harmadik Ember mellett - A gonosz érintése a rendező legjobb munkája. Elvégre pontot tett egy olyan műfajra, ami majdnem két évtizeden át uralta Hollywoodot. Valamint azt se felejtsük el, milyen hatalmasat alakít a filmben Welles, Quinlan szerepében. A mozi nyitójelenete a kocsira helyezett bombával pedig felejthetetlen. Ha valaki valami igazán jó thrillerre/krimire/noirra vágyik, bátran merem ajánlani (persze szigorúan csak a rendezői változatban)!

9/10