Régen nagyon sok videokazettánk volt. Eleinte még apukám gyűjtötte a filmeket a klasszikus videotékás, "kölcsönzős-másolós" módszerrel. A régi nagy akciósztárok alapműveitől, a B-kategóriás bosszúmozikon át (bár ez majdnem ugyanaz...), a nindzsa-filmekig volt köztük minden. Rendszerezve azokat, megszámozta és írógéppel rá írta mindegyikre az adott filmcímeket, illetve azoknak hosszát. Talán még több száz is volt, bár lehet ezt csak az emlékeim nagyítják fel.
Aztán mi is folytattuk a "hagyományt" bátyámmal, bár mi egészen más módszert alkalmaztunk. Kivágtuk a TV újságból a filmcímeket, amiket felvettünk a tévéből és ráragasztottuk a kazikra. Természetesen a számozás és a játékidő hossza sem maradhatott el.
Jó móka volt. De aztán megjelent az internet és mindez értelmetlennek látszott... Aztán felváltotta a DVD-ket a Blu-Ray... ésatöbbiésatöbbi...
De számomra valahogy a VHS korszak varázsát ezek nem képesek visszaadni. Szerettem tekergetni a filmeket. Szerettem megtisztítani a video fejét fülpiszkálóval. Szerettem elmenni a videotékába a családdal. Szerettem, amikor az egyik barátommal minden hétvégén kikölcsönöztünk három filmet, és egy délután alatt "ledaráltuk" őket.
Most meg van a net. Persze a legtöbb szempontból ez a jobb és a hasznosabb, csak ma úgy kedvem volt elmerengeni. Mindenesetre a nagy kedvenceimet még most is eredetiben szeretném beszerezni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése